Sokszor gondolkodom az életről, az élet értelméről, arról, vajon hogyan is élünk mi ezen a földön, ahová megszülettünk, kinek mi járhat a fejében, mire gondolhat, és megtalálja-e mindenki élete értelmét? Lehet, nem mindig jó ezen gondolkodni, élni kell az életünket úgy, ahogy éppen tetszik nekünk, és ahogyan éppen azt illik is. De végül is mi végre születünk meg? Engem sokszor nem hagy nyugodni a kérdés, egyre-másra eszembe jutnak olyan gondolatok, hogy vajon mi lesz a többiekkel, ha már én nem leszek, eltemetnek, akkor is ugyanolyan sok vidámság és jóság lesz-e a földön, mint ami most van?
Érdekes a jelenség, érdekes belegondolni, hogy hogyan is fog folytatódni az élet, ha mi egyszer meghalunk?! Nem szeretnék senkit sem riogatni, de engem mégiscsak foglalkoztat a dolog. Aztán, amikor jó sokat gondolkodom ezen, mindig rájövök, hogy nem is ezzel kellene foglalkoznom, hanem azzal, hogy minél szebbé, változatosabbá és minél szépségesebbé tudjam én is tenni a saját életemet és másokét is. Ez a "feladatunk". Ha mindenkinek ezen járna az esze, mármint hogy miféleképpen is tehetjük szebbé a világunkat, akkor nem lenne annyi haragos ember a földön, nem lenne annyi vita és veszekedés, inkább lenne varázslatosan gyönyörűséges szép életünk. Azt hiszem, hogy legtöbbször azon jár az eszünk, hogyan is boldoguljunk az életben, milyen trükköket tudunk bevetni annak érdekében, hogy boldogabbak lehessünk, boldognak érezhessük magunkat. Ha már szerintem ezen gondolkodunk a legtöbbet, beszéljük meg, mit is tudnánk tenni ennek érdekében?
Az nyilvánvaló, hogy nem sikerül minden napunk jól, és ezért néha dühösek vagyunk, mindent okolunk ilyenkor, bármit, ami csak az eszünkbe jut. De tudnánk szebb napokat is megélni, ha figyelmeztetnénk magunkat erre, hogy amiről gondolkodunk, azt nagyrészt bevonzzuk az életünkbe, s ha már bevonzzuk az életünkbe, akkor inkább tereljük a gondolatainkat olyan mederbe, ahol okos és bölcs tanácsok is eszünkbe jutnak, amik segítik az előrehaladásunkat. Két ember hamar össze tud vitatkozni, erre már számtalan példát láttam, de arra, hogy egymást szeretve segítsük a jó sorsunkat, arra már kevesebb jó példát láttam. Pedig igyekszünk, mindenki igyekszik szebbé tenni a saját életét, sok minden fortélyt bevetünk, hogy mindez sikerülhessen nekünk. Nagyon szűken bánunk egymás dicséretével, szűken bánunk a kedves szavakkal, amik megnyitnák az ajtót egymás szívéhez. Ezért hiszi sok ember, hogy az élet rossz dolog, sokszor ellenünk játszik, és nem hagy minket boldogulni a napjaink közepette. Én nem ismerem a statisztikákat, de azt tudom a saját betegségemből adódóan, hogy például a depressziósok aránya napról napra egyre inkább növekszik, és ez a nehéz életkörülményeknek is köszönhető, szerintem. Lelkileg nehéz sokszor megélni egy rossz pillanatot, ami csak még jobban elveszi a kedvünket a nevetéstől, az örömtől, a jókedvtől, és a szeretettől. Pedig nem nehéz szeretni, csupán a szívünket kell olyan vizekre terelni, ahol jóleső mondatokat hallunk másoktól is ami egyből felvidít minket, vagy olyan cselekedeteket kell végeznünk, amik a szívünknek jólesik, a lelkünknek jólesik, és boldoggá tesznek bennünket. Nem nehéz ezt véghezvinni, egy kis odafigyeléssel olyan melegség öntheti el a szívünket, ami jó irányba befolyásolja az életünk alakulását. Úgy viselkedjünk mindig, hogy az megelégedéssel töltsön el, úgy tegyünk jót és szépet, hogy a lelkünk gazdagodjon általa, és akkor bármikor is elmélkedünk az életünk felett, mindig az eszünkbe fog jutni olyan csodás emlék, amit már egyszer örömmel és vidáman éltünk át. Ehhez hasonlatos szép érzésekre kell törekednünk, ami nem olyan nagy fondorlatos cselekedet, mint azt mi elsőre gondoljuk, hanem épp ellenkezőleg, az életünket tesszük vele boldogabbá és csodálatosabbá.
Ha egyszer te is azon kapod magad, hogy az élet értelméről gondolkodol, jusson mindig eszedbe, hogy pár kedves szó megváltoztathatja az egész napi hangulatodat, és másokét is egyben. Ne azon törd a fejed, hogy mi végre is születtünk ide a földre, hanem igyekezz a pillanatnak élni, ne panaszkodj a sorsodra, inkább lásd meg egy cselekedetben azt a lehetőséget, amivel szebbé teheted a saját magad és mások életét is. Jusson mindig eszedbe, hogy egy-egy kedves szó megmelengetheti a szívünket, és egy-egy segítő kéz sokszor megmentheti az életünket. Mindenkit tekints egy kicsit a barátodnak is, és a barátok azért barátok, mert mindenben tudnak egymásnak segíteni, s szinte kitalálják egymás gondolatát is. Legyél mindig szeretőszívű, és legyél mindig olyan, aki tudja hogy melyik helyzetben mit is illik mondani a társadnak. Legyél ott, ahol a legnagyobb szükség van rád, mindig ott legyél, ahol érzed, hogy a szíved megnyugszik és a lelked örvend. :)
Hallgass meg egy dalt, és figyelj mindig arra, hogy a szavaid kedvességet vigyenek tovább. :)
Utolsó kommentek