Bármi bánt, ki kell kapcsolni, nincs mese, nincs más megoldás. Ha belemélyedünk a sérelmeinkbe, nincs semmiféle választási lehetőségünk, csak a negatívitás. Belemenni olyan dolgokba, amiről még csak sejteni sem tudjuk, hogyan is végződik, teljesen felesleges és értelmetlen.
"Ha őszintén rámosolygunk valakire, az a láncreakció révén ötszáz mosolyhoz vezethet egyetlen nap!" (Raphaelle Giordano) - Ezt az idézetet hoztam el neked mára, olvasd el minél többször, mert így igaz, ahogy le van írva. és Van itt még valami! - "Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!" -, ez nem csupán egy kérés, hanem meg fogod látni, hogyha így teszel, az életed átalakulhat, mégpedig olyan mértékben, ahogyan te szeretnéd.
Mi az ami motivál minket nap mint nap, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat? Szereted, hogy virág van az asztalodon, és díszíti a környezeted, és ezért mindennap kertészkedsz egy kicsit, hogy minél több csodás virág legyen körülötted? Vagy esetleg az újdonság varázsa hat rád úgy, hogy mindig másban keresed a szépet és a jót, s ezért kezdesz bele mindig új dolgokba? Vagy csak egyszerűen nem szeretsz unatkozni, és ezért keresel magadnak olyan tevékenységeket, ezért keresel új hobbit, mert izgat a változatosság varázsa?
Nincs mit titkolnom, leginkább lelki beteg vagyok, a lelkem sérült valamilyen szinten. Azóta viszont már fizikai betegségeim is lettek, és így együtt elég nagy kihívás elé állítom magam, ha gyógyulni szeretnék. De minden egyes nappal azzal ébredek, hogy valamit teszek azért, hogy egyre inkább legyek egészséges, mint beteg. Úgyhogy nálam a gyógyulás, a gyógyítás fogalma mindennapos, és csak biztatni tudlak, hogyha szükséges, lépj te is a gyógyulás útjára.
Mindig megnyugszom, amikor túl vagyok a laborvizsgálaton és elfogadja a háziorvos. Izgulok is rendesen a labor előtt. Az ember olyan, hogy mindig megbotlik, akár diétázásról van szó, akár egy életmódváltásról, de az életünkben számtalanszor fordul elő velünk ez. Mindig újra és újra fel kell tudni állni a padlóról, és újra neki kell veselkedni annak, amit kitűztünk magunk elé. Ha nem tesszük meg, örökre elvesztünk.
Diétára vagyok kényszerülve, és ez leginkább az én hibámból adódik. Most ott tartok, hogy 5x meg kell gondolnom, hogy megeszem-e azt, ami számomra ártalmas étel. Tulajdonképpen miért is eszünk olyan ételeket, amelyekről már az elején tudjuk, hogy rossz nekünk?
Vannak olyan emberek, akik szinte keresik a stresszt az életükben, mert eleve jól tudják kezelni, képesek felülkerekedni nehéz helyzeteken. Pedig általában iszonyodunk a stressztől, mert kimerít, kikészít idegileg, lelkileg és mindenféleképpen káros. Mondják, hogy van a jó stressz, amikor csak kicsit vagyunk izgatottak, de ez jó hatással van ránk nézve. Vajon miért kerülünk mindig stresszes helyzetekbe?
Ha van, amit nem szeretek az életemben, az mindenképpen az, hogy beteg vagyok, beteg lettem, és gyógyíthatatlan beteg vagyok. Ez minden napomra rányomja a bélyegét. Régebben amikor felébredtem, egyből a szívembe szúrt az érzés, hogy - igen, a mai nap sem lesz jobb mint az előző volt -, zavaros, rosszkedvű voltam. Mára ez már szelídült egy kicsit és tudok már jókedvűen ébredni, és nem alszom zaklatottan.
A lányom szerint én ebben a tanult tehetetlenségben szenvedek. Még korábban beszélt nekem erről, de most érzem nagyon szükségét, hogy utánanézzek, mit is takar valójában ez a kifejezés.
Én rájöttem a megoldásra, de lehet, hogy ez csak énrám vonatkozik, nem szeretnék általánosítani egyáltalán. De arra rájöttem, hogy én miért toporgok egy helyben. Én, a nagy jegyzetelő típus, megint csak összeírtam a káros szenvedélyeimet, mert ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy később változtatni tudjak.
Utolsó kommentek