Vannak olyan emberek, akik szinte keresik a stresszt az életükben, mert eleve jól tudják kezelni, képesek felülkerekedni nehéz helyzeteken. Pedig általában iszonyodunk a stressztől, mert kimerít, kikészít idegileg, lelkileg és mindenféleképpen káros. Mondják, hogy van a jó stressz, amikor csak kicsit vagyunk izgatottak, de ez jó hatással van ránk nézve. Vajon miért kerülünk mindig stresszes helyzetekbe?
Mivel társas lények vagyunk, együtt élünk a többi emberrel, elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk, ne beszélgessünk egymással, és dolgozni is együtt szoktunk a munkahelyen. Lehet, hogy már maga a munkahely is stresszfaktor valakinek, sokunknak. Nagyon ki vagyunk néha szolgáltatva a körülményeinknek, a környezetünknek, és ha nincs rendben a lelkivilágunk, ha az érzelmeinket nem tudjuk kezelni, hamar a stressz szorító markába kerülhetünk. és Ilyenkor már nincs menekvés, szembe kell nézni a támadó oroszlánnal. Az, hogy ki hogyan reagál erre, sok mindentől függhet, szerintem. Ha eleve jó napunk van, mindent más szempontból tudunk nézni, és nehéz ilyenkor kihozni minket a sodrunkból. De a stressz szereti, ha áldozatokat talál magának, ezért olyan, mint az alattomos kis ördög, akibe belé bújt a veszedelem. Keresi az alkalmat, hogy lecsapjon ránk, és valljuk be, nem is kell néha olyan sokat keresgélnie, mert van, amikor a nyugalmunk, a jókedvünk nem tart túl sokáig, lesz, ami megbolygatja az idilli hangulatunkat. És hamar áldozatok leszünk.
Ha nem eszünk rendesen, ha nem alszunk rendesen, ha összevissza csinálunk mindent egy nap, hamar összezavarodhatunk, épp ezért kell ezekre a tényezőkre nagyon figyelnünk. Nem csak olykor-olykor, hanem mindig. Aki nyugodtan éli az életét, aki nem haragos, aki nem idegeskedik mindenen, ő olyan életet él, ami jólesik a lelkének és általában rendben is van a lelkivilága, az érzelmei a helyén vannak, okosan dönt, okosan cselekszik és aktívan éli az életét. Mindenkivel szót ért, és tesz is azért, hogy ilyen élete legyen. De biztosan van az a helyzet, amikor őt is ki lehet hozni a béketűrésből, és a stressz pont erre pályázik, hogy bárhol, bármilyen helyzetben, bármilyen körülmények között is áldozatokat kutat magának.
Én, bevallom, nagyon rosszul tűröm a stresszt, és ezért is edzem magam, hogy egyre jobban szembe tudjak szállni vele. Nagyon sokat tehetünk azzal, ha jó az étrendünk, és mozgunk is mellé, és még tanulunk meditálni is egy kicsit, ami sosem volt még hátrányára senkinek. Néha el kell vonulni a külvilágtól, és fel kell tudni töltődni, mert különben kifáradunk hamar és felemészt minket az életvitelünk. Oda kell figyelni magunkra is, másokra is egy kicsit, és ha kell, segítség után is nézhetünk. Ha állandósul a stressz, nincs az a biztos pont, amibe kapaszkodni tudnánk. Azt mondják, hogy vajmi keveset tudunk tenni a stressz ellen, át kell verekednünk rajta magunkat. De ha mindig azt tartjuk szem előtt, hogy elég felkészültek legyünk, és ezért teszünk is, akkor vagy el tudjuk kerülni a stresszt vagy könnyebben viseljük el. Ismerek olyan embereket, akik annyira kiegyensúlyozottak, hogy sosem látszik rajtuk hogy gondjaik lennének, pedig az élet mindenkit próbára tesz, ha akarjuk, ha nem. Egy jó alaphangulat már elég biztosíték arra, hogy jó napunk is lesz, és jól kijövünk mindenkivel, akivel csak találkozunk. Nem szabad hagyni, hogy a stressz átvegye az irányítást, nekünk kell diktálni a tempót, mi kell hogy egyensúlyban legyünk, hiszen igazán azt vonzzuk be magunkhoz, amiről gondolkodunk, ami széppé tudja varázsolni a mindennapjainkat. Ezért kell szinte percről percre azon munkálkodnunk, hogy élvezzük az életünket és a minket körülvevő világot.
Küldök egy szép dalt neked, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek