Mit tehetünk olyankor, mikor látjuk, hogy valakinek nagyon szüksége van segítségre, de nem hajlandó azt elfogadni? Általában talán a makacsság szüli az ilyen helyzeteket, de lehet, hogy félelemből vagy más megbújó érzelem miatt utasítják el a segítő kezet.
Rájöttem, hogy sosincs olyan nagy baj körülöttünk, mint ahogy azt néha érezzük. Mindig van mibe kapaszkodnunk, mindig jön valahonnan segítség. Néha jobban körül kell néznünk a környezetünkben, hogy találjunk kapaszkodókat magunknak, de a segítség biztosan nincs messze, az biztos.
Most nagyon nehezen szedem össze magam és mindig történik valami, ami visszamozdít a mélybe és olyankor nem tudom hogyan és mit kellene csinálnom, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Ki kell mozdulnom ebből a helyzetből, amiben most vagyok.
Nos, tartozom egy kis magyarázattal. A hiba az én készülékemben van. Mindig. Nagy vívódások előzték meg ezt a mostani bejegyzésemet. Tartozom neked annyival, hogy ne rúgjak fel mindent magam mögött és ne hagyjak itt csapot-papot és tartozom minden kedves olvasómnak azzal, hogy még ha nem is vagyok még teljesen jól, folytassam az írást, folytassam a blogot. Biztosan lesznek még hullámvölgyek az életemben, de ezt nem oldhatom meg azzal, hogy felégetem a hidat magam mögött. Ha velem tartasz, én örülök ennek a legjobban.
Azt hiszem csak én vagyok ilyen megváltoztathatatlan, hogy bármilyen fogadalmat is teszek meg az év elején, már január végén szinte semmi sem marad a kezdeti lelkesedésből. Igaz, hogy most kihagytam a számomra fantasztikusnak ígérkező online programot a neten. Épp azért, mert beláttam, hogy valamilyen oknál fogva nekem nincs elég akaraterőm, ami végigvezetne egy kb. két vagy akár három hónapos tanfolyamon.
Beszélgetés közben figyelünk egymásra, észrevesszük, ha valamit esetleg nem úgy mondtunk, mint azt elsőre szerettük volna. Miközben figyelünk egymásra, kicsit meg is ismerjük ugye a beszélgetőpartnerünk természetét, kifejezését, azt, hogyan viszonyul hozzánk, mennyire közlékeny, és azt hiszem rögtön meg is állapítjuk, hogy az illető szimpatikus vagy sem.
Számtalanszor futok bele a saját hibámba, pedig nagyon sokszor megfogadtam, hogy ugyanazt a hibát még egyszer nem követem el. Legalább is ez a célom. Mégis, gyakran találkozom nap mint nap azzal, hogy ugyanúgy viselkedem, pedig tudom, hogy ez káros rám nézve és a társaimra nézve is. Miért követjük el ugyanazokat a hibákat szinte ugyanolyan szituáció közben?
Vidám hétfő reggelt kívánok neked, remélem, hogy szép napod lesz, tegyél érte, hogy ez így is sikerüljön. :) Ha van időd, tarts velem, és gondolkozzunk együtt a "világ dolgairól". Nehéz helyzetben vagyunk, mikor a vasárnapi pihenőidőnk végeztével meg kell tervezni a napunkat. Mégis jobban járunk, ha ezt megtesszük, így rengeteg energiánk marad majd megvalósítani a céljainkat.
Érdekes módon ebben az évben nem szerepel a terveim között a fogyókúra. Most más szemszögből nézem a terveimet, és valljuk be, hogy eddig a diétáim mind kudarcot vallottak. Ez nem lemondás valamiről, inkább csak félreteszem későbbre a diétámat, amikor jobban fel leszek készülve rá.
Beneveztem egy önbizalomtréningre, és ahogy hallgatom a videókat, eszembe ötlik, hogy vajon tudunk-e elég őszinték lenni önmagunkhoz? Vannak ebben a tréningben feladatok, és bizony van, mikor nem esik jól leírni magamról olyan tulajdonságokat, amikre nem vagyok a legbüszkébb.
Utolsó kommentek