Amikor nagyon meg akarunk jegyezni valamit, biztosan nem fog sikerülni. Talán nem fókuszálunk rá eléggé. Vagy nyugtalanok vagyunk épp amiatt, mert nagyon is szeretnénk koncentrálni. Elveszítjük a fonalat valahol, és még mielőtt meg tudtuk volna jegyezni, már el is felejtettük.
Ismerős a fenti kép? Hány ilyen papírgalacsint gyártunk, mielőtt még eljutnánk a végső eredményhez? De miért kalandozik el a figyelmünk olyan sokszor?
Volt egy időszak az életemben, amikor totál rossz volt a megfigyelőképességem. Beleadtam apait-anyait, de nem rögzült az információ. Nem tudtam megjegyezni semmit. Aztán elkezdtem figyelni magam, és arra jutottam, hogy ez azért van, mert nem érdekel eléggé az a dolog, amiről éppen szó van. Nem kelti fel a figyelmemet, nincs benne elég érdekesség, és így, még mielőtt a kisagyam felfogta volna miről is van szó, huss!... , tova is szállt az én érdeklődésem is. Ha ezzel tisztában vagyunk, sokat javíthatunk a helyzetünkön, hiszen nincs is annál rosszabb, mint amikor rengeteg időnk megy el arra, hogy tudatosítsunk valamit.
Ha nem elég érdekes a számunkra valami, azt bizony érdekessé kell tennünk magunknak, hogy legyen ami felcsigáz, hogy a figyelmünket elragadja, hogy kizárhassunk minden zavaró tényezőt, ami árt a koncentrációnknak. Miért veszítjük el a figyelmünket? Talán azért is, mert valami eltereli a figyelmünket, jobban megnézzük magunknak, és ilyenkor nem tudjuk becsapni az agyunkat, csak gyártjuk azokat a nemkívánatos papírgalacsinokat. Vajon mit tudunk még tenni, hogy javuljon a helyzetünk?
Itt jön a képbe a helyes időgazdálkodás. Ha nem kapkodsz, ha mindenre jut időd, ha van például egy remekül működő napirended, máris egy lépéssel közelebb vagy a megoldáshoz. Nem mindenki szeret napirendet írni, mert időpocsékolásnak tartja. De ha épp emiatt kerülsz zűrzavarba később, akkor mégiscsak jó elgondolkodni ezen. Sokkal nyugodtabban nézhetünk a napunk elé, ha tudjuk, bármi jön közbe, mindig lesz elegendő időnk, hogy váratlanul felbukkanó dolgokkal is tudjunk foglalkozni. Ha legyőzöd a kísértést, hogy bármerre elkalandozhat a figyelmed, szép lassan, gyakorlással olyan szokást építhetsz ki magadnak, ami segít neked megfigyelni valamit. Nem kell erőlködni, nem kell kényszeríteni semmit. Ez a szokásod szépen lassan ki fog alakulni, és egyre jobb leszel a gyakorlatban. Észre kell venned összefüggéseket az információk között. Nem véletlenül bukkannak elő a gondolataink. Ha rávezeted magad arra, hogy kiderítsd mi kapcsol össze két dolgot, észre fogod venni az összefüggéseket. Nagyon sok mindenhez társítunk érzelmeket. Jókat, rosszakat. Itt is figyelned kell önmagad, mikor milyen érzéssel van dolgod.
Ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk a figyelmünket, le kell számolnunk életünk egyhangúságával. Érdekessé kell tenni a napunkat, időt kell találnunk mindenre, észre kell vennünk, hogy mikor kalandozik el a fejünk, és nem árt ha tisztában vagyunk az érzéseinkkel is. Sokat tehetünk azért, hogy jó megfigyelők lehessünk, de leginkább csak magunkra tudunk hagyatkozni a megvalósításban.
Hallgass meg egy dalt, s figyelj, mi köti le éppen a figyelmedet. :)
Utolsó kommentek