Vasárnap van, most talán jut időnk mindenre, amire csak szeretnénk, hogy jusson. Kellően kipihenhetjük magunkat, olyan dolgokkal foglalkozhatunk, amik érdekelnek minket, amiket szeretünk csinálni, amik örömmel töltenek el minket. Azonban vannak olyan napjaink, amikről még csak tudomást sem veszünk, mert olyan gyorsan végük lett, mintha át sem éltük volna őket. Vajon mi történik ilyenkor velünk?
Hol vagyunk, amikor a nap csak úgy elszalad mellettünk? Nem figyelünk eléggé, vagy túl sok feladatunk van, és egyik perc váltja a másik percet, és már csak azt vesszük észre, hogy este van? Hogyan "lassíthatnánk" az idő múlását ebben az esetben?
Az idő mindig egyformán halad, csak mi észleljük úgy, mintha meg sem akarna állni, és rohan a végtelenségig. Kellene néha egy kis szünet, hogy behozzuk a lemaradásunkat, hogy utolérjük a rohanó időt. Ez a "szünet" nem is rossz gondolat, mert ha alkalmaznánk, lehet, elérnénk vele a célunkat. Már a suliban is alkalmazták ugye két tanítási óra között, hogy a gyerekek ne merüljenek ki túl hamar. Erről viszont leszoktunk, mihelyt abbahagytuk az iskolát. Amikor szétforgácsolódik egy napunk, az részben a mi hibánk is tud lenni, hiszen nem gondolkodtunk előre, nem terveztünk be pihenőidőt magunknak, és így egyik feladat éri a másikat, vége-hossza nincs a munkának. Mindig időből van a legkevesebb. Hogyan is lassíthatnánk le az idő múlását egy kicsit, vagy ha ezt nem lehet, hogyan érhetjük el, hogy kiteljesedhessünk benne?
Élj a jelenben! - szokták mondani manapság. Éld át azt a folyamatot, amiben épp részed van! Érezd minden porcikáddal, mi is történik veled, koncentrálj arra, amit éppen csinálsz! - Ahhoz, hogy ne fussunk ki az időnkből, ahhoz, hogy ne szaladjon el egy napunk sem, meg kell tanulnunk nekünk lassítani az életvitelünkön, amikor arra szükség van. Ezért jó, ha néha szüneteket iktatunk be két feladatunk közé, és átgondoljuk a következő lépéseket.
Lehet, hogy már korán reggel elszúrjuk a dolgot. Lehet, hogy késve ébredtünk, vagy már előzőleg későn tértünk aludni, így nem vagyunk eléggé kipihentek reggel, és ez már a hangulatunkon is meglátszik. Zsémbesek leszünk, gorombán bánunk a társainkkal, nem tudunk odafigyelni semmire, aminek csakis rossz vége lesz. Az időt időnként meg lehetne "zabolázni", ha többet törődnénk magunkkal és az érzelmeinkkel. Sokkal hatékonyabbak is lehetnénk, ha összeszedettebbek vagyunk, és ha tudjuk, hogy mik a gyenge pontjaink. Amikor úgy érzed, hogy nem állsz elég stabilan a földön, még akkor is magadra kell szánnod egy kis időt, hogy helyrehozd a galibát, ha épp az idődből van a legkevesebb. Kevés időt is lehet okosan beosztani. Sok időt is el lehet fecsérelni. Ha meg tudod valósítani, hogy tervszerűen éljél, kisebb a kockázata annak, hogy zűrzavarba jutsz. Nagyobb lesz a mozgástered, több minden belefér majd ugyanannyi időbe, mert okosan tervezel, és hagysz magadnak időt a feltöltődésre is. Így este sem fogod azt érezni, hogy már megint elherdáltál egy csomó időt feleslegesen.
Tarts lépést önmagaddal, és az idő nem fog kiszaladni a kezeid közül, fülön csípheted, megzabolázhatod kedved szerint. Ha hagysz mindig magadnak pufferidőt, ami akkor jön jól, ha kicsúszol egy feladatodból, akkor lesz elég energiád is a soron következő célodhoz, feladatodhoz. Tervezz okosan, és mindig ellenőrizd, hogy épp hol tartasz, hol vagy éppen egy napod során. Ha így teszel, nem fogsz eltévedni az időlabirintusban, mindig megtalálod a módját, hogy kedvedre alakítsd akármelyik napodat.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek