"az élet nem mindig habos torta..."

Miért vagyunk olykor olyan makacsok, hogy egy kukkot sem tudunk kimondani, pedig annyira szeretnénk?! Nem kerülne nagy erőfeszítésbe, ha bevallanánk, most épp mi voltunk a hibásak, vagy helyre szeretnénk hozni a félreértett szavainkat.

És! Milyen érzéssel kelsz fel reggel? - már elég késő van, hogy feltehessem ezt a két kérdést, mert egymást befolyásolják és irányítják is. 

...de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni." (Hérakleitosz). - olvashatod a citatum.hu oldalán ezt az idézetet, ami tulajdonképpen a hitvallásunk is lehet, annyira igaz és annyira találó.

Az, hogy milyen természetünk van, lehet, örököltük is a szüleinktől, de jórészt tudjuk befolyásolni és nevelni is tudjuk magunkat, hogy minél szelídebbek, és egyszerűen természetesek legyünk.

Sokszor gondolkodom, hogy azért van olyan rossz állapotban az emberi szervezetünk néha, mert nem tudja megkapni a szükséges vitaminokat, az életerőhöz szükséges feltételek nincsenek biztosítva? Miért kerül olyan sokba egy egészséges test fenntartása, és mit kell ehhez tennünk, hogy másképp is lehessen?

Emlékezzél vissza az időben, mondjuk úgy öt vagy tíz vagy akár 40 évet is, amikor még 18 éves voltál, mit csináltál a nagy szabadságodban? Fel tudod-e eleveníteni azokat a boldogságos pillanatokat, amik akkor értek téged? 

Ha ilyen boldog ölelésben van részed, mint a képen a kislánynak, igazán nem lehet okod panaszra, hiszen érzed, hogy szeretnek, és boldogság minden egyes perc és minden egyes másodperc is.

Már évek óta enyhe teleink vannak, a múltkor hullott a hó mifelénk, de egy jó kis hógolyóhoz is alig lehetett összeszedni abból a hóból, ami lehullott. Nincs ez így rendjén. Télen tél kell hogy legyen, nyáron nyár és tavasszal tavasz. 

Ha vannak céljaid, tudod, hogy szinte állandóan ismételgeted őket, hogy meg is valósuljanak. Mindig a szemed előtt vannak, mindig rájuk gondolsz, amikor csak van egy kis röpke szabadidőd.

Már megint felébredtem idő előtt, ez a gyógyszerváltás nem jött be teljes mértékben. De ha már így történt, tarts velem, ha épp a blogot olvasod, mindig történik az életünkben olyasmi, amiért érdemes megállni, amire érdemes figyelmet szentelni.