Szeretem Szalay Ádám honlapját, http://szalayadam.hu Igazán 2016 óta gyűjtöm a sikerleckéket, amik hírlevél formájában jönnek. Vannak rövid videók, amikben az a jó, hogy egyrészt ötleteket ad, másrészt továbbgondolásra késztet engem, és sokat tanulhatok, ha akarok.
Valamit el akarok mondani neked. Természetesen éjfél után van, most is felébredtem és nem tudok visszaaludni. Négy éve, mikor kezdtem a blogot írni, nem tudtam, hogy ma is itt ülök majd a gép előtt, és azt kérdezem magamtól, hogy téged vajon mi érdekel, minek örülnél, mit szeretnél olvasni, miről szeretnél hallani? Nem tudtam, hogy lesz annyi erőm, hogy sok-sok időn keresztül veled legyek, és figyelmeztesselek, mit hogyan csinálj, hogy ne kerülj olyan csapdákba, mint én kerültem régebben.
Valószínűleg, igen. A betegségem kezdetén ahogy írtam, olyan trauma ért, amit akkor nem tudtam feldolgozni, nem voltam képes kezelni. Ebből adódóan már egy kis stresszes helyzetet is traumaként éltem meg, azt hittem, hogy itt a világ vége, és valami szörnyű dolog fog történni vagy velem, vagy a szeretteimmel.
Hallgattam egy videót, amiben arról volt szó, hogy például a fogyókúrához elengedhetetlen a kellő motiváció. Enélkül kudarcra vagyunk ítélve. De hogyan legyen kellő motivációnk, hogyan szerezhetünk magunknak olyan célt, ami felvillanyoz minket, inspirációt ad a további életünkhöz?
Van úgy, hogy úgy érezzük, hogy a fejünk fölött összecsaptak a hullámok, mindennek vége, rossz időben és rossz helyen születtünk meg ezen a földön. Szerencsére ilyesmire csak ritkán gondolunk, mert általában jó körülményekkel vagyunk megáldva, és az emberi természet is tud alkalmazkodó lenni. Mégis, van, hogy elveszítjük a lábunk alól a talajt, és azt hisszük ennél rosszabb már nem is lehetne, mint ahogy most érezzük magunkat.
Hogy miért látjuk pesszimistán általában az előttünk lévő dolgokat, nagy talány. Miért nem várunk el több sikert, miért hisszük azt, hogy számunkra nem létezik megoldás egy problémára, ki tudja? De az tény, hogyha adva van egy eset, egy olyan helyzet, amit már nem tudunk kikerülni, mindig valamilyen fondorlatot sejtünk mögé. Azt hisszük, az élet ellenünk játszik össze, és nekünk nincs más lehetőségünk, csak megadni magunkat.
Este minden elcsendesül, a rohanó napok megállnak, és átadják magukat a nyugalomnak. Szeretem a nyugalmat, hiszen olyan sokáig voltam zaklatott. Az életem nagyobb részében csak szorongtam minden másodpercben, ezért tudom értékelni a lecsendesült estéket.
Sok mindentől féltem eddig életemben a betegségem miatt. Hogy a fóbiák hogyan alakultak ki nálam, máig nem tudom, de biztosan a félelem váltotta ki. A fóbia félelem valamitől, esetleg olyan valamitől is, ami megmagyarázhatatlan. De általában jól tudjuk, hogy most épp a pókoktól, a magasságtól vagy éppen az emberektől félünk-e.
Versenyt futunk néha az idővel. Én mostanában éjjel kerítek egy kis plusz időt magamnak, de valószínű, hogy nem ez a legjobb stratégia. Kifáradunk egy idő után, ez természetes, így kellő időt kell szánnunk arra, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Akárhonnan is, de alkalmat kell kerítenünk egy kis semmittevésre, amikor szinte nem csinálunk semmit, csak feltöltjük a tartalékainkat.
Lehet, hogy csak én vagyok úgy vele, de nagyon szeretem a meglepetéseket, persze csak a kellemes meglepetésekkel vagyok így. Minden, ami változik, egyben egy kis meglepetéssel is szolgál a számunkra, nem tudhatjuk mikor mit hoz az életünkbe. Naponta többféle változással kerülünk szembe, és ugye a hozzáállásunktól függ, hogy hogyan reagálunk rájuk. Ezért jó, ha valaki mindig tud pozitívan gondolkodni, hiszen nem minden változás hordoz magában jó dolgokat.
Utolsó kommentek