Mit tehetünk olyankor, mikor látjuk, hogy valakinek nagyon szüksége van segítségre, de nem hajlandó azt elfogadni? Általában talán a makacsság szüli az ilyen helyzeteket, de lehet, hogy félelemből vagy más megbújó érzelem miatt utasítják el a segítő kezet.
Nehéz kitalálni, hogy mi lehet az ok, és nem vagyunk könnyű helyzetben ilyenkor. Mivel nyerhetnénk el a bajban lévő társunk rokonszenvét? Miért utasít el minden segítséget? Ha végiggondoljuk, hogy mi mit tennénk ilyen helyzetben, lehet, hogy előbukkannak olyan lehetőségek, amiket alkalmazhatunk. Mindenképpen barátságosan kell közelíteni a társunk felé, és el kell mondani, hogy mi miben tudunk segíteni, és meg kell kérdezni, hogy ez segítene-e rajta ő szerinte. Egy olyan beszélgetés kialakítása a cél, amikor valamiképpen meg tudjuk győzni a beszélgetőtársunkat, hogy a jobbítás szándéka vezérel bennünket, és mindvégig kitartunk mellette, és amit ígérünk azt be is tartjuk. Ha látjuk, hogy megértésre találunk, akkor mindketten részt tudunk venni a segítésnyújtásban. Ha viszont makacsság vagy egyéb érzelmi válság miatt visszautasítanak minket, nem szabad erőltetni semmit, de mindenképpen jó, ha felvázoljuk, hogy kit tudunk javasolni segítő partnernek.
Nagyon nehéz az ilyen helyzet, mikor visszautasítanak bennünket, mert ha kimerül az a készlet, ami a segítségnyújtásban szerepelni tud, akkor nem csak mi kerülünk szorult helyzetbe, de el kell ismernünk, hogy nem mi vagyunk most azok, akik a legjobb segítséget tudják nyújtani mások felé. Mennyire szabad szubjektíven vagy mennyire lehet objektíven megítélni egy ilyen helyzetet? Ha túl szigorúak vagyunk, akkor annak bizony sokszor sírás a vége, de ha meg túl engedékenyek vagyunk, akkor lehet, hogy nem érjük el azt, hogy a segítségre szoruló talpra tudjon állni és belássa, hogy egy kicsit neki is tennie kell azért, hogy jobbra forduljon a sorsa.
Sohase hagyjuk magára azt, aki segítségre szorul. Ki tudja, hogy milyen érzelmek kavarognak benne. Legyünk olyan türelmesek, amilyenek csak tudunk lenni, de még jobb, ha még egy kicsit hozzá is tudunk tenni a türelmünkhöz. Ilyen nehéz esetben mindig annak van "igaza", aki segítségre szorul, hiszen nem látja át kellően a helyzetét. Amikor sikerül végre olyan útra terelni a beszélgetésünk fonalát, hogy közös nevezőre jutunk, akkor lehet hozzákezdeni a közös munkához, a bajból való kilábaláshoz. Ha látjuk, hogy valaki bajban van, ne éreztessük vele. Inkább alakítsunk ki olyan együttműködést kettőnk között, hogy a társunk jól érezze magát és belássa, hogy kell a segítség most a számára. Így hamarosan egy jókedvű és vidám barátunkkal beszélgethetünk, akinek sikerült túljutnia egy krízisen.
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek