Egy könyvet ajánlok most neked. Mivel nem lehet idézni belőle, így csak a könyv címét írom meg és biztatlak, hogy olvasd el minél hamarabb.
Ez a könyv = Forgács Attila - Az evés lélektana. A címbeli mondat is a könyv hátsó borítóján szerepel. Elemezzük ki egy kicsit ezt a kérdést. Miért is eszünk valójában akkor, amikor egyáltalán nem vagyunk már éhesek?
Megint csak önmagamból indulok ki, senkit sem szeretnék megbántani. Ha magamat nézem, bizony sokszor tapasztalom ezt a jelenséget, miszerint kétszer is szedek ugyanabból az ételből, vagy ha a frissen vásárolt zsemle olyan ropogósan és csábítóan kínálja magát, egyből nekiesek és még azonnyomban megeszem az egészet egyszerre. És ez mind nem elég, mert valamilyen étvágy, csillapíthatatlan étvágy kialakul, és ezután jön az amit úgy is hívnak sokan, hogy falásroham, aminek egyáltalán nem tudok parancsolni.
Most is ebben a csúnya helyzetben vagyok, ezért is kerestem elő Forgács Attila könyvét, amit sok szeretettel ajánlok minden olyan sorstársamnak, akik még most nem tudnak parancsolni az étvágyuknak. A sok étkezéssel foglalkozó könyvem közül épp azért ajánlom épp ezt a könyvet, mert szerintem ebben benne van a magyarázat arra, hogy miért is eszünk még akkor is, ha nem vagyunk éhesek. Hogy mit tehetünk ellene?
Először is jó nagy elhatározásra lesz szükség, ha ki szeretnénk törni az evés csapdájából, amibe mi visszük be magunkat. Nem csak az ínycsiklandozó látvány teszi mindezt, én tényleg már akkor is eszem, ha meglátok egy élelmiszert vagy meg sem várom, hogy elkészüljön az étel, már félig főtten fölfalom. Ez már kóros, lehet mondani. No, de mit tegyek, hogy ne így legyen?
Oda kell figyelnem minden egyes falatra, minden érzésre, amit az étel látványa kivált, oda kell figyelnem, hogy csillapítani tudjam az éhségemet. Ami nem is éhség egy idő után, hanem kóros falánkság. Ebből kell kiszabadulnom, amihez segítséget nyújt ez a nagyszerű könyv, amit olvass el sok szeretettel. Meg fogod találni a választ minden kérdésedre. Használni fogom én is a jó tanácsokat, amit majd olvasok, és legelőször is beszerzek egy noteszt, amibe írnom kell, hogy egy nap mit is eszem, amiből kiderülhet a csalafintaságok oka. Sok-sok jegyzetelés fog következni, de eljutok majd arra a pontra, amikor már fogom tudni szabályozni az éhségemet. Nem baj, ha néha éhesek is vagyunk egy kicsit. Ha nem érzünk ilyesmit, akkor sohasem fogunk lefogyni olyan súlyra, amilyenre épp szeretnénk.
Hallgass meg egy nagyszerű dalt egy nagyszerű előadónőtől, és vigyázz nagyon magadra. :)
Utolsó kommentek