"az élet nem mindig habos torta..."

Sokat tanulhatunk családunk idősebb tagjaitól, csak egy kicsit figyelni kellene rájuk. Régebben nem sok választása volt szüleinknek, nagyszüleinknek, ha boldogulni szerettek volna életükben, dolgozniuk kellett. Minden munkát el kellett vállalniuk, hogy a sokszor több gyermekből álló családjukat el tudják látni. Nagyon irigylésre méltó most is, ha valaki 3-4 gyermeknél többet vállal, és szeretné őket egészségben felnevelni. Külön kolóniát alkotnak az ilyen családok, egy más ritmus szerint kell, hogy éljék az életüket. Nem adatik meg minden kényelem nekik, mégis azt hiszem, nem cserélnék fel az életüket másokéval.

Sokszor gyűjtöttem már listába az erősségeimet, de egy lista még nem elég arra, hogy ki tudjam bontakoztatni magam. Mélyebben kell látni, hogy mik azok a dolgok, amik segítenek nekem egy jobb életet élnem. Most az egyik ilyen listába mélyedünk bele, felsorolva, hogy mi az, ami bátoríthat, mi az, ami esetleg nem helyénvaló cselekedet.

Az élet a mindenünk, ha ez megszűnik, mi sem lehetünk többé. Az életünkhöz életenergia kell, ami nélkül csak vergődnénk, mint a partra vetett hal. Minden napunkhoz, de minden másodpercünkhöz is energiára van szükségünk, amit valahonnan mindig elő kell tudnunk csalogatni a tarsolyunkból. Sok minden áll a rendelkezésünkre, amit csak megfelelően kell tudni alkalmazni.

Feldúlt világban élünk, sok a tennivalónk, sok munka vár minden nap ránk. Ezért is van, hogy túlvállaljuk önmagunkat, túlórázunk, sokat vagyunk távol a családunktól. A család nagy kincs, amire nagyon kell vigyáznunk. Mindenki megérzi otthon, ha valaki a családból már kicsit elfáradt, sok terhet visz magával. Ne hidd, hogy csak akkor teljesítesz jól, ha erődön felül teszed a dolgod. Szükség van rád, de csak egészségesen tudod azt nyújtani, amit szeretnél.

Már sok helyen olvastam arról a hasonlatról, miszerint az autónkat ugye rendszeresen szoktuk szervízbe vinni egy nagy generálra, ahol megjavítják az esetleges hibákat. Viszont a saját testünkkel, lelkünkkel már nem bánunk ilyen jól, elhanyagoljuk, nem törődünk vele kellőképpen. Pedig a szorongás is épp azért tud kialakulni, mert nem tartjuk karban a lelkünket. Ha igyekeznénk egészségesen élni, mindig azt tennénk, ami egészségben tart és a fejlődésünket szolgálja, kikerülhetnénk a szorongás szívszorító érzését.

Emlékszem, hogy régebben láttam a tévében egy műsort, ahol kísérletekkel próbálták bizonyítani, hogy vajon van-e elég akaraterőnk, tudjuk-e fejleszteni az önuralmunkat. A sors kifürkészhetetlen, és addig-addig kerestem, kutattam a magam számára olvasmányokat, könyveket, hogy most a kezemhez jutott és rögtön megrendeltem az áhított könyvet.

Hiába is szeretnénk, hogy mások úgy tegyenek, ahogy azt mi elképzeljük. Mindenki más egyéniség, más adottságokkal, más érzelmekkel, más gondolatokkal. Mi sem szeretjük, ha mások mondják meg mit csináljunk, vagyunk már annyira felnőttek, hogy tudjuk, mikor mit teszünk. De önmagunkon változtatni igenis tudunk, és rá is vagyunk kényszerülve, hogy ezt megtegyük, hiszen sohasem fejlődnénk sehova.

"Nem tudunk egymás nélkül élni." - ezt a mondatot Dr. Bagdy Emőkétől tanultam, akit sok szeretettel ajánlok a figyelmedbe. Már ajánlottam videót Bagdy Emőkétől, akkor az akaraterőről beszélt nekünk.

Van, amikor egyáltalán nincs kedvünk beszélgetni senkivel, mert nagyon magunk alatt vagyunk. De még ilyenkor is hiányozhat az a biztató beszélgetés, ami kimozdít minket letargikus állapotunkból. A kommunikációnak hatalmas ereje van, hatalmas jelentősége van az életünkben. Talán voltál már úgy, hogy mindenkivel meg szeretted volna osztani az örömöd, világgá szeretted volna kiáltani, hogy milyen szép is az élet, milyen fantasztikus napod van. Ez az eset azt hiszem, hogy mindenkivel megtörtént már, szerencsére.

Szeretem William Shakespeare-nek a címben írt mondatát, mert rávilágít, hogy mi magunk dönthetjük el, hogyan is gondolkodunk a körülöttünk lévő világról. Te magad döntöd el, hogy pozitívan vagy esetleg negatívan gondolkodsz. Egy helyzetet az tesz különlegessé, ahogyan mi magunk gondolkodunk róla. Ha véletlenül sérelem ér téged, megtapasztalod ennek a negatív vonzatát, hiszen valószínű, hogy megbántódsz emiatt, és keserű szájízzel gondolsz a történtekre. De ha megvan benned a másképp gondolkozásnak a szikrája, akár úgy is értékelheted az esetet, hogy tanulsz belőle, és felhasználod a további fejlődésedhez.