"az élet nem mindig habos torta..."

Ne hagyd elszaladni a pillanatot, a pillantás varázsát! Ha találkoztál már az utad során olyan valakivel, akinek megragadott a tekintete, a mosoly ott huncutkodott a szája szegletében, akkor tudod miről beszélek. Az ilyen pillanatok aztán tuti, hogy egy szempillantás alatt elszállnak, ha nem…

Én túlságosan is hamar, meggondolatlanul tudok kimondani mondatokat, aztán kész a tragédia, és már nem lehet visszacsinálni, meg is sérthetek vele valakit. Már írtam, jó lenne ha tudnék tízig számolni, mielőtt kimondanék bármit is, de ezt nehezebb megvalósítani, mint hisszük.

Újra itt a reggel, remélem, hogy vagy az igazak álmát alszod, vagy velem együtt ébredezel. Eljött a reggeli készülődés ideje is, amit sokszor kapkodva végzünk. Irány a mosdó, gyors fürdés, mosakodás, hamar megreggelizünk,mert sietünk, nehogy lehagyjon a busz, vagy nehogy dugóba keveredjünk. DE!…

Türelmetlenek vagyunk sokszor, ami szintén megbosszulja magát. Várni tudni a kellő pillanatra, ez nagy tudomány. Sokszorosan visszatérül az idő, amit rászántunk.

Most megosztom veled a betegségem kezdetét, azért, hogy tanulj belőle. Sokáig nem is tudtam, hogy nálam valamilyen depresszív tünetek is kezdenek kialakulni.

Ez viszont nem kell, hogy így legyen, ha odafigyelünk egymásra. Azzal a vissza nem térő gondolattal, aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget abban a pillanatban, azzal a soha vissza nem térő alkalommal vagy lehetőséggel, amit csak úgy „fél vállról” veszünk, törődnünk kell. Ápolnunk kell…

Kezdetben nagyon nehezen ment ez a figyelemelterelés. Mindig csak a gondokon, bajokon járt az eszem. Ugye, -„gondolkodjunk pozitívan!”-, olvasom mindenhol, de mi a teendő, ha nem megy, rossz napunk van, túlterheltek vagyunk?