"Csak ritkán vagyunk megelégedve azzal, amink van. Az üzletember szeretné növelni a jövedelmét, a felesége szeretne szebb és drágább függönyöket, a lányuk azon kesereg, hogy nem elég karcsú, a fiuk jobb futballista szeretne lenni. Amíg nincs autónk, mindenáron akarunk egyet. Nem fontos, milyet. Az a fontos, hogy legyen négy kereke és guruljon, ha nyomjuk a gázt. Valamikor egy ötéves tragacsunk volt, és szégyelltünk a szomszéd vadonatúj Fordja mellett parkolni. Vágytunk valami jobbra." - Elégedetlenek vagyunk. - állítja Donald Norfolk Stresszkalauz című könyvében.
Mintha minden ellenünk játszana össze. Nem értjük, miért is van ez. Sok stressz forrása ez az elégedetlenség. Sok szeretettel ajánlom a fent idézett sorokat a figyelmedbe, érdemes elgondolkodni, vajon tényleg mi is hasonlóan viselkedünk-e. Minden vágyunk sokszor, hogy vegyünk valamit magunknak. Nem baj, ha van már más színben otthon belőle, láttuk egy reklámban, mennyire vonzó is azon a manökenen az a bézs színű ruha. A reklámok sokszor ellenünk játszanak. Vágyat ébresztenek bizonyos dolgok után, és mi úgy vagyunk programozva, hogy máris szaladunk, és utánozzuk a reklámban szereplő személyeket. Nem tudjuk élvezni azt, ami már a miénk. Ezért kell megtanulnunk elfogadni. És megbecsülni azt, ami már a miénk.
Nincs sok ruhám, mégis néha halomban fekszenek egymáson, mert nem tudom eldönteni melyiket is vegyem fel. Pedig sokszor elég lenne kinézni az ablakon, és ha süt a nap, akkor rövidujjút, ha hideg van, akkor hosszúujjút kell felvennem, és a kérdés el van döntve. Mégis valami hajt, hogy ha boltba megyek, vegyek egy új felsőt. Nézzünk csak körül a saját házunk táján. Miért nem vagyunk megelégedve azzal, amit már egyszer sikerült megszereznünk magunknak, a vágyunk erősebb az elégedettség érzésénél. Ez a fránya birtoklási vágy! Ez a bűnös. Mindig egyre többet és többet szeretnénk. Azt hisszük, hogy ezzel biztonságot teremtünk magunknak. De talán még ez sem elég.
Nézzünk körül a lakásunkban. Mennyi felesleges dolgot őrzünk. Ideje egy kicsit selejtezni és élvezni azt, ami utána megmarad nekünk. Még így is rengeteg olyan inger ér minket, ami arra csábít, hogy újra és újra vegyünk valamit. Nézzünk önmagunkba egy kicsit. Talán erősebbek leszünk vagy boldogabbak, ha mindig a vágyaink kielégítésén fáradozunk? Biztosan nem. Boldogabbak akkor leszünk, ha megtanuljuk elfogadni, ami a miénk, és megtanulunk örülni annak, ami a birtokunkban van. Néha a kevesebb több. Sok stressztől kíméljük meg magunkat, ha nem versengünk egymással, csak éljük a magunk életét szenvedélyesen, szeretettel, és megelégedve.
"Mindenkinek tudnia kell, hogy az egészsége, a boldogsága, a sikere múlik azon, milyen mértékben képes alkalmazkodni a stresszhelyzetekhez. Aki ebben kudarcot vall, annak fizetnie kell érte: betegséggel, depresszióval, az önbecsülés elvesztésével, rossz teljesítménnyel." - ne hagyjuk, hogy így legyen!
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek