Szeretem olvasni a hírleveleimet, az egyiknek a címét most kölcsön veszem, mert erről szeretnék neked írni. A mappa, amibe ezt a hírlevelet tettem, az a SZERELEM <3 . A hírlevél címe: "Ha menni akar, engedd el!" Ez a cím engem nagyon megfogott, mert én régebben nagyon-, de nagyon féltékeny típusú voltam. Mára már ez szelídült egy kicsit, de mivel olyan vagyok, amilyen, nem sikerült még megszabadulnom ettől az érzéstől. Dolgozom rajta, de egy egészséges féltékenység az nem baj ha van valakiben szerintem.
Azért fogott meg a hírlevél címe, mert én nagyon birtokolni szerettem, éppen azt, akit rajongásig szeretek. És épp ez a baj talán, hogy szinte annyira ragaszkodom a kedvesemhez, hogy nem tudom őt elengedni akkor sem ( még gondolatban sem), amikor ő szabadságra vágyik. Tudom, hogy minden idejét, amit tud, a családdal és velem tölti, és mégis régebben bizony csak azt szerettem volna, ha senki másé nem lehet, csak is kizárólag az enyém. Nem szabad ennyire birtokba venni valakit, akiről egyébként is látszott, hogy szeret velünk lenni, és mindig mosolyog, örökké viccelődik, nevet, és az élet pozitív oldalát látja. Tőle tanultam meg mindent, amit addig nem tudtam, míg vele nem találkoztam, és vigyáz rám, vigyáz ránk.
De! Meg kell tanulnom elengedni ha szabad akar lenni időnként, mert őneki is kijár a szusszanásnyi idő, amikor csak egyedül van, vagy ha el szeretne menni kikapcsolódni a város zajától távol. Ennyit minimum mindenki megérdemel, ha nem többet. Nem lehetek annyira önző, hogy csak a saját érdekemet nézem és kisajátítom a kedvesemet magamnak. Ha ő megad nekem mindent, amire szükségem van (márpedig megkapom tőle azt a sok szeretetet, szerelmet, amire nekem szükségem van), akkor nekem úgy illik, hogy én is engedek a féltékenységemből, és elengedem ha épp menni akar.
Bízzunk meg a társunkban, ne legyünk irigyek, féltékenyek, önzőek, mert nagyon a visszájára tud "elsülni" a helyzet ha csak a mi akaratunkhoz tartjuk magunkat. Bízz a kedvesedben, nézz a szemébe, és látni fogod ma este, mikor a munkából hazaért, örül, hogy végre otthon lehet, és vidáman szeretné tölteni a nap hátralevő részét. Látni fogod a szemében a szerelmet irántad, a szeretetet, az imádatot a családod, gyermekeid iránt.
Tervezzetek együtt. Visszagondolva a régi emlékekre, régen készült fényképekre, látni fogod az örömöt, a boldogságot, és ha megtanulod, hogyan kell idejében tízig számolni, mielőtt számon kérnéd a kedvesedtől az elmúlt időszak bármelyik percét is, akkor boldog párkapcsolatban fogsz élni nagyon sokáig, épp addig, ameddig szeretnéd.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel!
Utolsó kommentek