Hallgasd meg Koncz Zsuzsa ideillő dalát
Régi dal, de ma is van aktualitása. Elszalad egy nap, gondoljuk, ugyan már, nem baj, hiszen holnap kezdődik egy másik nap. Később megjegyezzük, milyen gyorsan eltelt egy hét, már hál'Istennek hétvége van. Nem is gondolunk arra, vajon miért suhan egyszer csak úgy magától az óra mutatója, máskor meg csak cammog, megáll az idő, nem történik semmi. Majd eltelik egy hónap vagy több, és az évszakoknak is vége lesz egyszer, mi meg csak csodálkozunk éltünk-e ezalatt az elmúlt egy év alatt, ami olyan gyorsan szalad.
Csúnya kérdést teszek fel, de elgondolkoztál már azon, hogy mi lenne ha lebetegednél, és az orvos azt mondaná, már csak 5-6 hónap van hátra az életedből? Mit tennél? Várnál csendben, hogy elteljen az idő, vagy próbálnád kihasználni a hátralévő időt, és úgy élnél, mintha mi sem történt volna? Vajon melyik a jobb megoldás?
Az előző bejegyzésben nem véletlenül küldtem neked ezernyi mosolyt, komolyan gondoltam. Ha rossz a kedved, vagy beteg vagy, csak vegyél el egyet ezekből a mosolygós arcokból, s máris felvidulsz.
Hogy mégis válaszoljak arra a kérdésre, vajon melyik a jobb megoldás? Csüggedten várni a halált, vagy pozitívabban hozzáállni a dologhoz, hátha mégsincs az orvosnak annyira igaza, vagy elég erős még a szervezeted, hogy legyőzze a betegségedet. Az utóbbi mégiscsak a helyes megoldás, annyiféle gyógymód létezik, hogy ha sikerül kiválasztani a jót, a legjobbat, fel is épülünk hamarosan.
Ezt csak azért írtam le, mert nem becsüljük eléggé az idő múlását. Ne siettessük az időt, halad az magától is, erősebb nálunk, így inkább nekünk kellene "behódolnunk" neki.
Édesanyám 91 éves. Őnála tökéletesebb asszonyt még nem láttam. Nem volt hozzánk szigorú, de tudta, hogy mi kell ahhoz, hogy önálló felnőttekké váljunk mi gyerekek. Annyira ki tudta használni minden idejét, mindig csinált valamit napközben, és amikor átjött a szomszéd asszony egy kicsit beszélgetni, (akin látszott, hogy pénzt jött kérni sörre), mindig kedvesen fogadta. Egy ilyen alkalommal én is ott voltam, épp az udvaron munkálkodtunk, s mikor elment a szomszéd néni bús, szomorú tekintettel, édesanyám megjegyezte: - azért ilyen félénk ez az asszony, mert nem talál magának elfoglaltságot. - És milyen bölcsen fogalmazott.
Ne az utolsó negyedóránkban ébredjünk tudatára annak, hogy szinte hiába éltünk, ha éltünk egyáltalán, hanem még ma! Ma még van időnk. Nem tudjuk mennyi, de ha megmérjük a vérnyomásunkat, s lemérjük a testsúlyunkat, magunk is kitalálhatjuk, van-e esélyünk az örömteli életre. Bizony van! :) S ez jó hír! Mert mi magunk sokat tehetünk azért, hogy az óra minden percét ki tudjuk használni okosan és bölcsen. Ekkor majd elégedettek leszünk, mi is el tudjuk foglalni magunkat a nap minden percében.
Gondolkodj az időről, figyeld néha, hogyan haladnak az óra mutatói, míg te semmit sem csinálsz. Ha dolgod van, észre sem veszed, hogy már sok idő telt el azóta, mióta elkezdted a feladatodat.
A legjobb alkalom most szilveszterkor adódik erre. Állj le az utolsó negyedórában, s figyelj. Milyen szenvedéllyel tombolnak a többiek, élvezik, hogy mindjárt itt az új év, lehet bolondozni egy kicsit még. Szánd rá az idei év utolsó negyedóráját arra, hogy keresel egy kis kuckót, s várod a jövőt. Kívánj minden jót, s szépet társaidnak, örömöt, boldogságot, de főként türelmet, hogy ne siettessük azt a rohanó időt, miről Koncz Zsuzsa énekelt.
Most a Pink Floyd együttes Time című dalát küldöm neked sok szeretettel. Hallgasd meg.
Utolsó kommentek