A bejegyzés címét szintén egy videóban hallottam, s ha jól belegondolunk, teljes mértékben el kell fogadnunk, hiszen ha az első lépést meg sem tesszük utunkon, vesztesek lehetünk csak. Sokszor ez az első lépés a legnehezebb, belekezdeni valamibe, amiről tudjuk, hogy amúgy is mindenképpen meg kell tennünk. Viszont ha sikerül elindulnunk, a kedvünk máris jobb lesz, érezzük, történik valami csoda, amire csak mi vagyunk képesek.
Életemben de sokszor is fordultam vissza az első lépés után, mintegy kivonva magam a "forgalomból". Tudtam, hogy nem érdemes visszalépni, de valami mindig visszarántott a csúf letargiába. Mára már megismerkedtem olyan segítőtársakkal, akik, vagy amik nélkül nem boldogultam volna, és most sem boldogulnék. Mindent egyedül akartam megoldani, persze, hogy képtelen voltam rá. Ezt a cikket is tegnap szerettem volna mindenképp megírni, de képtelen voltam rá, jött egy rossz fázis, és meggátolt benne. Aludtam rá egyet, most, így az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a bejegyzés címét ismételgetem magamnak.
Bizony sokszor el kell ismételnünk valamit, hogy rögződjön a tudatalattinkban, és hajlandóak legyünk akképp is cselekedni. Ezeket megerősítéseknek hívjuk ugye, amiknek számtalan előnyük van, rögződnek egy idő után a fejünkben, és ha elismerjük, hogy igen, ezek igazak, és továbbvisznek utunkon, hallgatni kell ezekre a megerősítésekre, s egyre többször ismételjük, hogy részünké válhassanak.
Vágjunk bele a mi kis utunkba, ez a feladata mindenkinek, aki jól átgondolja. Sok buktató is lesz, de lesznek örömeink bőven, erről maga a természet gondoskodik. Legyünk hálásak érte, hogy átélhetjük, és ezáltal mi is segíthetjük embertársainkat. Sokszor lekicsinyeljük magunkat, képtelenek vagyunk a cselekvésre, pedig cselekvés nélkül csak unatkoznánk reggeltől estig.
Gondoljuk át, ha a bejegyzés címe igaz, nincs más dolgunk, mint elindulni, nem toporoghatunk sokáig, mert huss!- máris elhappolták előlünk mások a jó lehetőséget, azt, amit mi magunk is egyszerűen megtehettünk volna. És ha már elindultunk utunkon, ne nézzünk hátra, csakis előre, a múlton már nem segíthetünk, mert vége, de a jelen a miénk, és itt alkothatunk nagyszerű dolgokat, s formáljuk a jövőnket egyben.
Gyerünk, harcra fel, vessük bele magunkat a nagybetűs élet minden örömébe, fájdalmába, hozzuk ki magunkból a legtöbbet, ezáltal lehetünk csak sikeresek.
Küldök egy szép dalt így az éjszaka közepén, ha reggel olvasod a blogot, ébredj frissen, és életvidáman. :)
Utolsó kommentek