A fiunk kisebb korában imádta így építeni a dominókat, szép sorban. Birkatürelme volt hozzá, egyedül építette, és képes volt hatodjára is belekezdeni az építgetésbe, ha összeomlottak a dominók idő előtt.
Azóta is gyakran jut eszembe ez a játék, de már mint a nagy dominó effektus gondolataként, miszerint, ha nem figyelünk eléggé, beindul a láncreakció, és dől minden, összeomlik a tervünk, mint a kártyavár. Elég türelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy ki tudjuk várni a tettünk végét, de nem csak ez a fontos, hanem az is, hogy hogyan építjük fel az életünket, van-e kitartásunk addig, míg az utolsó dominót is szépen a helyére tudjuk tenni.
Ha nem sikerült, újra és újrakezdhetjük. Az élet türelmes, de az időnk mindig véges. Gondoljunk minden tervünk, tettünk előtt ezekre a dominókra, legyen annyi nyugalom bennünk, hogy fel tudjuk építeni a majdani várunkat, mint az építész felépíti, megtervezi a lakóházat.
Ne legyünk kishitűek. A kisfiam abban az időben, egykor épp azt játszotta, mint amit mi most felnőttként, azzal a különbséggel, hogy ő élvezte a játékot, mi meg sokszor csak bosszankodunk, ha valami nem úgy megy, mint ahogy a nagy könyvben megvan írva. Próbáljunk meg élni! :) Jól és egyszerűen.
Ehhez küldök most egy dalt neked így éjfél előtt egy negyed órával. :)
Utolsó kommentek