Hiába a sok jó szándék, hiába minden, mert az agyunkat bizony nem lehet kicselezni. A blog írása óta többször tapasztaltam, tapasztalom, hogy van, és volt is olyan eset, mikor teljesen másként gondolom, amit írni szeretnék, mint ahogy azt végül írom. Ez nem szándékos, utólag is elnézést kérek ha valakit megbántanék a szavaimmal. Ilyen vagyok, próbálok változni jó irányba, minden tőlem telhetőt megteszek, de van mikor az én fegyelmezetlen agyam tréfát űz velem. Vállalom magam, van, mikor visszavonulót fújok, de van, hogy szemtől szembe meg kell állnom a helyem a kihívásokkal, majd rendre kell utasítanom magam, nehogy félreértse valaki amit írni szeretnék.
Ilyenkor nem bújok a betegségem mögé ma már, pedig sokszor történt hasonló az elmúlt harminc év alatt. Vállalnom kell a kényelmetlenségeket, és olyan úton kell járnom, ami őszinte, és egyúttal azért bátor is, hiszen visszafejlődni sem szeretnék. Volt, hogy a hallgatás mögé bújtam, s vártam, hogy elvonuljon a "vihar", amit persze csak én éreztem viharnak. De gondolj bele, hogy több éven keresztül mindig úgy éreztem legbelül a szívemben, hogy minden baj okozója én vagyok. És ezen eddig nagyon keveset sikerült változtatnom.
Vannak jó tulajdonságaim, de nagyon meg kell küzdenem, hogy a rossz tulajdonságaimat ki tudjam gyomlálni magamból. Ezért azt javaslom neked, ha van hasonló érzésed, mint nekem szokott lenni, - tegyél fel kérdéseket magadban magadnak. Ha mindegyikre tudsz őszintén, tisztán és minden lelkiismeret szerint megelégedetten válaszolni, akkor nyugodtan járhatsz az utcán felemelt fejjel, nincs kitől tartanod, a jó Isten mindig kisegít a bajból, siet a segítségedre.
Ne hagyd magad úgy, mint én, - nem szabad lehajtott fejjel járnod az utcán, hiszen semmi rosszat nem tettél. Ha másról esetleg nem is lehetne észrevenni, hogy beteg vagyok, de az, hogy lehajtott fejjel megyek az utcán, az már árulkodó jel. Ez már az első biztos jele annak, hogy valami nincs rendjén. Hogy hogyan lehet mégis kicselezni a fegyelmezetlen agyunkat? - az biztos, hogy kényeztetni kell, hiszen a legfőbb szervünk. Meg kell adni neki azt, amit elvár, különben lehangoltságig süllyedhet az állapotunk. Érdemes ennek utána nézni, mi is kell ahhoz, hogy egy rakoncátlan és fegyelmezetlen agy bizony ne űzzön velünk tréfát bárhol is vagyunk, bárhol is találkozunk embertársainkkal.
Küldök egy dalt, hallgasd szeretettel, és legyen szép a hétvégéd. :)
Utolsó kommentek