Összegyűjtöttem azokat a fő okokat, amik nálam a legfőbb bajt kiváltják. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a sor folytatható nagyon sokáig. Gyorsan felsorolom őket, hogy azután beszélhessünk róluk, és majd továbbgondolásra is érdemesek lesznek ezek a dolgok.
Minden bajnak okozója nálam főleg: -maga a csokoládé mértéktelen evése, és egyáltalán a cukros élelmiszerek fogyasztása, -mozgáshiány, -stressz,-áporodott levegő -fényhiány,-harag,-kevés folyadék,-hiányos táplálkozás,-kövérség, elhízás,-túlevés,-irigység,- unalom,-tudatlanság,-makacsság,-mértéktelenség,-kitartás hiánya,-nem szánom rá az időt a fogyásra.
Már el is árultam, hogyan szabadulhatunk meg mindettől egycsapásra: - Nem szabad engedni semmiféle csábításnak! - Ezt az egy mondatot ha betartod, vagy csak jól eszedbe vésed, és tudod alkalmazni mindegyik felsorolt oknál, akkor már a jó út felé haladsz. Bizony összefüggnek a felsorolt dolgok, ha jól megnézzük őket.
A csokoládét én már a végén unalmamban ettem. De ha szántam volna arra időt, hogy pl. eddzek itthon, ill.tornázom ahogy tudok éppen, még a stressz maga sem alakulhatott volna ki talán, hiszen elfoglaltam volna magam olyan tevékenységgel, ami igazán erőt adott volna, s két legyet ütöttem volna egycsapásra.
Igenis ki kell menni az utcára, de legalább jót szellőztetni mindennap kell a friss levegő miatt, és hogy a légzésünk szabad legyen. Az irigységet, és a makacsságot külön ki szeretném emelni, mint egészségromboló tulajdonságokat, ezekről minél hamarabb le kell szokni.
A mértékletesség talán a kulcsa mindennek. És van egy dolog, a tudatatlanság, ami számomra a legfőbb bajt kiváltotta. Nem is voltam tisztában azzal, milyen nagy bajban is vagyok. Amíg össze nem írtam magamnak, hogy mi lehet vajon az oka, hogy egyre rosszabbul vagyok, addig csak vegetáltam, úgy éltem meg minden napot, hogy semmilyen élvezeti értéke nem volt. Nem tudtam azt sem, mi érdekelne úgy igazán engem, hova mennék, és kivel, na meg miért is.
Ha most újra kellene írnom még tíz okot arra, hogy mi váltja ki azt, hogy leromlik az állapotom, tudnék írni gyorsan akár tizenötöt is hirtelen. De nem az a lényeg, hogy minél több okot felsoroljunk, hanem, hogy ha tudatosítottuk magunkban azt, hogy tenni kell valamit azért, hogy változni tudjon az életünk, akkor legyen meg bennünk az az akarás, az a vágy, az a gyógyulni akarás, ami majd szépen elindítja a folyamatot. Azt a folyamatot, amit csak úgy tudunk azután továbbvinni, hogy tényleg nem engedünk semmiféle csábításnak.
Lehet, hogy egyszerre túl sokat kérek magamtól, hiszen mindent egy lapra föltenni talán nem biztos, hogy jó. Ha viszont tovább szeretnék lépni az életemben, mindenképpen el kell kezdeni valahol, és valamikor. És lehet, hogy a sok alvásproblémám is megoldódna egyszerre, hiszen nem gondolkodnék butaságokon, a napi tevékeny élet egészségesen kifárasztana, s mint a csecsemő édesdeden aludnék én estétől reggelig.
Harcra fel hát, mint a jó kis kertész gyomláljuk ki magunkból a rossz szokásokat, mert amíg ezek rabszolgái vagyunk, nem élhetünk szabad életet. Bízom benne, hogy egy új élet van nálam kibontakozóban, egy olyan, amit majd szívesen élek életem végéig.
Így, az éjszaka közepén mit is küldhetnék neked? Csak egy altató dalt, vagy egy olyat, ami nyugtat s pihentet. :)
Utolsó kommentek