A bejegyzés címét is egy könyvben olvastam, amiben is az író ezt állítja. Kiírtam magamnak ezt a mondatot, mert amikor olvastam, egy kicsit nagyon magamra ismertem. Nem szeretek lusta lenni, de bizony sokszor fogom rá a betegségemre, hogy valószínű, hogy attól van olyan érzésem, mintha semmibe nem tudnék belekezdeni a nap folyamán, mert én beteg vagyok. Egy epilepsziában szenvedő asszonyt láttam régebben a tv-ben, és ő ott azt mondta, hogy - nem fogja engedni magának, hogy csak egy krumplipaprikásra teljék az erejéből, hiszen ő többre is képesnek érzi magát.
Én akkor nagyon megjegyeztem ezt a mondatot, mert nem akarom, hogy amit meg tudok tenni, azt csupán szimpla lustaságból ne tegyem meg. Az igaz, hogy valamilyen kényszeres erő bújkál bennem, ami nem engedi néha, hogy belekezdjek a feladataimba, de le lehet győzni ezt a fajta érzést, csak kell egy kis erőltetés, egy kis akarat, egy kis igyekezet a részemről. Nem szeretnék senkit meggyőzni arról, hogy a bejegyzés címe igaz vagy esetleg nem. Mindenki maga dönti el, hogy így van-e.
Sok lehetőségünk van, hogy ezt a "gyári" lustaságot legyőzzük. Csak tőlünk függ szerintem. Én csak a saját szemszögemből tudom megítélni, és senkit sem szeretnék befolyásolni, sőt, egyáltalán nem tartok senkit sem lustának, de annyira igaz néha rám a bejegyzés címe, és a kérdőjelet is csak én tettem a cím végére. Ha mélységesen belegondolok, igen, tudok nagyon lusta is lenni. De akkor, amikor ez a lustaság már szinte fáj, akkor ez már átformálódik unalommá, hiszen egy bizonyos időn túl már nem egészséges sem lustálkodni, unatkozni meg pláne nagyon káros.
Nem tudom megítélni, hogy mikor is győz felettem a genetikai lustaságom. Biztosan így van, ahogy az író is írja, miszerint ez a lustaság sokszor pozitív előjelet kap, mert ekkor születhetnek fantasztikus ötletek, ilyenkor lehetnek jobb, szebb gondolataink a jövőt illetően. Ha így van, akkor pedig igenis jogunk van egy kicsit lassítani a tempónkon, és elmélyülni a gondolatainkban.
Ami ebből a tanulság szerintem, hogy tudjuk megítélni, mikor van szükségünk egy kis lustaságra, egy kis "puffer" időre, amikor is csak azt csinálunk, amit szeretnénk, és azokkal lehessünk, akikkel szeretnénk tölteni az időnket.
Ma például használd ki a vasárnap erejét, ehhez küldök neked egy jó kis dalt. Legyen szép az estéd. :)
Utolsó kommentek