Van egy jó pár önfejlesztő könyvem, amik segítenek a rosszabb hangulatú napokon túljutnom. Segítettek a helyes gondolkodásmódom kialakításán, mert volt, hogy csak tévelyegtem, s nem tudtam, hogy mitévő legyek aznap éppen. Keresem is a nekem való könyveket, és próbálom megfejteni, nekem vajon miért szánt a sors efféle betegséget, mint amilyen pl. a depresszió is. Vagy a szociális fóbia, és a skizofrénia. Sokszor elemezgetem magam, mit csináltam volna másképpen, ha nem betegedtem volna meg. Sokszor én is feltettem a kérdést, amit Albert Györgyi is feltett magának, és mindannyiunknak: - Miért pont én? - Sokat segített a könyve rajtam, olvastam, és sokat gondolkodom azóta is azon, amiket ő írt.
Már írtam, hogy nekem az első segítő könyvem az Agykontroll volt, majd rögtön utána megvettem a Testkontroll könyveket is. Majd a Vegetáriánus könyv következett, ami a természetgyógyászathoz húzott, és azóta is szeretem azt, ami természetes. Önerőből gyógyulni nem könnyű feladat néha. De van, mikor ez a járható út. Fejleszteni kell magunkat ha betegek vagyunk. Ilyenkor talán még jobban, mint mikor egészségesebbek vagyunk. Igaz, kevesebb az erőnk, de többet kell keresgélnünk mindenfelé, hogy a saját magunk útját megtaláljuk. Talán elindulni a legnehezebb. Később könnyebben mennek a dolgaink, mert már ismerjük a környezetünket, és a minket körülvevő embereket is. De akadályokba mindig fogunk ütközni, s nekünk kell tudnunk legyőzni ezeket a nehézségeket.
Nem biztos, hogy épp az önfejlesztő könyvek segítenek mindenkinek. Nekem azért segítenek, mert szeretek olvasni, és már ki tudom szűrni, hogy mi való nekem és mi nem. Tudom, hogy mi az, ami előrébb visz, és tudom, mi az, ami hátráltat, visszahúz. Sok volt kezdetben a holtidő, mikor még azt sem tudtam, mit jelentenek azok a szavak, hogy depresszió és skizofrénia. Meg kellett tanulnom, hogy mi az a lélek. Korábban ezt sem tudtam pontosan mit jelent, hol is kell keresni a bensőnkben. Talán már tartok ott az öngyógyításban (amit azért nagyon szeretek művelni), hogy együtt tudok élni a betegségemmel. Igaz, hogy együtt is kell tudni élnem, mert különben kutyaszorítóba kerülök, és onnan csak lefelé visz a lejtő.
Ha beteg vagy, kezdd el magad képezni, kezdj bele önmagad fejlesztésébe. Tégy úgy gondolatban, mintha egészséges lennél. Mit tennél akkor? Milyen vágyaid lennének, ha nem lennél beteg? Mit csinálnál másképpen, és min változtatnál ha megtehetnéd? - Sok-sok kérdés, de még többet kell feltenned magadnak, hogy előrébb juss az életben. Sőt, még válaszolni is tudnod kell magadnak, és úgy kell alakítanod az életedet, hogy minél szebb és minél változatosabb lehessen. Ha egészséges vagy, több időd is jut önmagadra. A lényeg az, hogy egyre feljebb lépj a lépcsőn, mindig egyet lépve fel a magasba, ahol már több tudásod van, több mindent veszel észre a külvilágból.
Nem is szabad nagy különbséget tenni olykor azon, hogy beteg vagy, vagy egészséges. Csak az számít, hogy te mit gondolsz magadról, és nem szabad elhinni, ha véletlenül rossz, negatív gondolatok jönnek. Hadd jöjjenek. Meg kell őket "nézni", el kell őket engedni, és ki kell cserélni jó, pozitív gondolatokkal. Ez így leírva könnyebbnek tűnhet, megvalósítása azonban jóval nehezebb. Ezért kell fejlődnük nap mint nap, hogy el tudjuk viselni a rosszabb napokat. S ha túlvagyunk azon, amitől félünk vagy rettegünk, mi leszünk a győztesek, a tapasztaltabbak, és egyre jobban leszünk napról napra.
Küldök egy jó kis dalt, hogy nyugodtan térj nyugovóra, s holnap jókedvvel ébredj fel. :)
Utolsó kommentek