Csak a javadra lesz, ha bevállalsz néha olyan feladatokat, amik nem rutinszerűek, eltérnek a megszokott, ismétlődő tevékenységektől. Ha otthon vagy, és egész nap a házimunkával foglalkozol, egy idő után esetleg nagyon unalmassá válhat, és nem lesz kedved elvégezni a nagytakarítást sem, mert ugyanazok a feladatok ismétlődnek, és nagyon egyedül érezheted magad ettől. Ki kell zökkentenünk magunkat a fásultságból, és érdekes, egész testet-lelket megmozgató és megpróbáló dolgokkal kell bombáznunk a szervezetünket. Nem szabad, hogy feleslegesnek érezd magad, és a folytonos ismétlődés, a nap nap után végzett robotmunka bizony nem válik hasznodra.
A bejegyzés címét Louis Proto Légy nyugodt! című könyvéből kölcsönöztem. Ezt a könyvet már korábban ajánlottam neked, és az Uralom az energiáink fölött című fejezetébben ír arról, hogy - "mennél jobban belemerülünk a rutintevékenységekbe és a megszokásokba, annál riasztóbbnak tartunk bármiféle változatosságot. Azonban éppen a változás az élet alapvető lényege, és ha megfelelünk a kihívásoknak, amelyek az adott pillanatban ijesztőek is lehetnek, visszatekintve, éppen ez újítja meg az életerőnket." Mégha kényelmetlen is először, amibe bele szeretnél vágni, ne sajnáld rá az időt, és barátkozz meg az újjal, mert energiát nyerhetsz általa, amire mindig nagy szükség van. Ki kell törni a bezártságból. Ha egyedül nem megy, segítség bárhol akadhat.
Milyen gyakran is van az, hogy várjuk, hogy visszakerüljünk a hétköznapok egyhangúságába. Persze nem mindenkire igaz ez, de vagyunk egy páran így ezzel. Nem tudom. Talán biztonságot ad az, ha már csak az ismert, megszokott dolgainkat végezzük el? Valószínű, hogy a stressztűrő képességünkkel is összefügg, ha ez így van. A megoldás, hogy kitoljuk egyre merészebben ezt a határvonalat, amit a stressz okoz nekünk. Szépen, lassan, fokozatosan. Nem véletlenül mondják, hogy a fizikai és a szellemi tevékenységeinknek arányban kell lenniük egymással. Az optimális ha fele-fele arányban vannak.
Tudom, nem könnyű, ha valaki rá van kényszerülve, hogy ugyanazt a feladatot végezze nap mint nap. Kis apró boldogságközpontokat kell kialakítanunk magunkban magunknak, hogy legyen hová "menekülnünk", ha jön az unalom, ha jön a fásultság, ha jön az egyhangúság. - "Az unalom a begyepesedett rutintevékenységhez hasonlóan nyeli az energiát. Ne felejtsük el, csak annyira vagyunk öregek, amennyire annak érezzük magunkat!" - Minden korosztály szenvedhet a kiégéstől, attól, hogy nem csinálhatja azt, amit szeretne, amit szívesen és élvezettel végez. " Ha tehát állandóan elcsigázottnak és megtörtnek érezzük magunkat, nagy valószínűséggel változásra van szükségünk, hogy ezzel újra felserkentsük az energiánkat."
A lányom a minap épp azzal biztatott, hogy - anya, légy bátor! -, amit azért mondott, mert ismer már annyira, hogy semmit sem merek bevállalni. Ez a két szó, hogy - légy bátor! - nagy dolgokat művelhet velünk, főleg ha komolyan is vesszük. Legyünk bátrak újítani. Ha érezzük, hogy elmegy a kedvünk mindentől, változtassunk. Bármit csinálhatunk, ami megtöri a megszokás börtönét.
"Vigyünk egy kis frissességet az életünkbe azzal, hogy mindennap valami újat teszünk, még ha nem is feltétlenül valami nagy dolgot!"
Jön a tavasz! Jön a megújulás évszaka. Frissüljünk mi is általa. Ehhez kívánok neked minden napra jó egészséget, és azt, hogy legyen benned mindig kellő erő a változtatáshoz. :)
Küldök egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek