Inkább azt kellene írnom, hogy formáljuk át életünket, alakítsunk ki jó szokásokat, mert ha nem tesszük meg, a szokásaink átformálják majd az életünket. De nincs semmi veszve még, főleg, ha nem is olyan káros szokásainkról van szó. Minden jót építsünk be a napjainkba, bárhol is vagyunk éppen. Nehéz egy rossz beidegződésünkkel felvenni a harcot. Győzedelmeskedni pedig még nehezebb.
Hamar kialakulhatnak olyan bénító rossz szokások, amivel hosszú hónapokig küzdhetünk. Ha hagyjuk magunkat, mi maradunk alul. Gyarapítsuk a jót, és vegyük fel a küzdelmet a rossz ellen. Ha hagyjuk magunkat, teljesen átformálódunk, olyan dolgokat teszünk meg, amiket nem szeretnénk. És csak azért tesszük meg, mert kényelmesebb így az életünk, vagy éppen lustábbak vagyunk néha változtatni. Igaz, könnyű ezt így leírni, de annál nehezebb megvalósítani. Mégis erőt kell szereznünk valahonnan, hogy a jó irányba haladjon az életünk.
Én most nagyon küzdök. Olyan életet teremtettem magamnak eddig, amit tovább már ezen a szinten nem lehet jól megélni. Vagyis változnom kell. Szerettem volna eddig is változni, de nem ment. Most döbbentem rá, ha így élek ezután is, mint eddig, hamarosan csődöt mondhatok érzelmileg. Ki kell alakítanom egy olyan életet, amiben én is jól érzem magam, és másoknak is tudok segíteni. A sok rossz szokásom vitt el idáig. Mindig visszavonulót fújtam, ha valamit meg kellett csinálni, de nem éreztem elég erőt magamban hozzá. Még időben kelett volna tennem valamit, bárhogy is féltem mindentől.
Még nincs veszve semmi, de cselekednem kell. Tanulnom kell a hibákból, és ki is kell javítanom őket. A rosszat mind fel kell cserélnem jóra. Ha te is észreveszed, hogy nem jó irányt vett az életed, minden fájdalom ellenére sürgősen cselekedni kell. Inkább legyen most egy kicsivel rosszabb, minthogy visszafordíthatatlan folyamat alakuljon ki. Később lehet, hogy már nem lesz lehetőségünk változtatni, mert a pillanat elment, és mi nem használtuk ki. Ne legyél a szokásaid rabja.
Félelmeinkkel nem vagyunk egyedül, mégis merjünk nyitni a világ felé. A világ itt van előttünk, és csak arra vár, hogy mi cselekvő részesei legyünk. Mindig tegyük meg, amit meg kell tennünk. Ha túlvagyunk a nehezén, máris nagyot sóhajthatunk, mert meg mertük tenni azt, amitől féltünk.
Utolsó kommentek