Sokat gondolkodtam, vajon miért is írom ezt a blogot. Eszembe jutott egy történet, amit régen olvastam valahol, te is több helyen megtalálhatod a neten. Istenről szól, és a hitről. Egy oldalon találtam rá erre a történetre, és ezt a linket osztom meg veled. A történet címe: Lábnyomok - a szerzője ismeretlen. Olvasd el, és egyből megérted, hogy miért is kezdtem bele a blog írásába. Ha nehéz időszakot élek meg, mindig eszembe jut ez a történet, visszagondolok azokra az estékre, reggelekre, hajnalokra, mikor igyekeztem gyógyulni, és ez csak úgy sikerült, ha írtam. Kiírtam magamból a szenvedést, a fájdalmat, de az örömöt is, a gyógyulás örömét, mikor már éreztem, hogy egy kicsivel jobban vagyok. Jó volt írni, szerettem, és sikerült is jobb állapotba kerülni.
Ha gondban vagy, vagy beteg vagy, vagy valami bánt, jusson eszedbe az iménti történet, és soha ne feledkezz meg arról, hogy nem vagy egyedül. Mindig van segítőd, mindig van, aki melletted áll, mindig akad olyan valaki, aki Istenhez hasonlóan a karjaiba vesz, és végigvisz a göröngyös úton, egészen addig, míg a saját lábadon is meg tudsz állni. Sose feledkezz meg ezekről az emberekről, és sose feledkezz meg a sok jótéteményről, amiben részed van nap mint nap.
A youtube-on is megtalálod ezt a történetet.
Utolsó kommentek