Érzékenyek vagyunk. Nem is tudjuk mindig kifejezni jól az érzéseinket. De az arcunkon mindig meglátszik, ha valamiért rossz kedvünk van. Kevés ember tudja eltitkolni, hogy most éppen rossz passzban van. Mégis, észrevesszük-e ezeket a megnyilvánulásokat? Vagy megvárjuk, míg elmúlik a társunk rosszkedve, és nem lépünk közbe, nehogy megsértsük az érzelmi világát?
A jelek önmagukért beszélnek. Ha észreveszünk különös dolgokat a környezetünkben, amikor úgy érezzük, hogy most segítenünk kell, ne habozzunk, ne húzódjunk a sarokba, gondoljunk arra, nekünk is szükségünk lehet még segítő kezekre, és milyen hálásak is vagyunk, ha kihúznak minket a bajból. De hogyan is tudunk segíteni társainkon, főleg ha még ellenállásba is ütközünk?
Mindig kérdezzünk. Mindig tegyünk fel olyan kérdéseket, amikből ki tudjuk találni, hogy jó-e ha közbelépünk, vagy sem. Beszélgessünk. A beszélgetés oldja a feszültséget, és talán önmagától is elmondja a bajbajutott, hogy miben tudunk mi segíteni neki. Tegyünk lépéseket a segítségnyújtás felé. Ha már elmondta a társunk, mi bántja, mondjuk el, mi mit tennénk az ő helyében. Ajánljuk fel a segítségünket. Mindig mondjuk meg, hogy mi készek vagyunk segíteni, bármi is történik az elkövetkező percekben.
Ha látjuk, hogy oldódik a feszültség, mindig úgy segítsünk, hogy a társunk érezze, ő is tett az ügy érdekében valamit, sőt, éreznie kell, hogy önmagától is meg tudta volna oldani a helyzetet, ha nem lett volna annyira elkeseredve. Érezzük át mi is, hogyan is gondolkodnánk, ha velünk történtek volna meg azok a szörnyű események, amikkel most a társunk igyekszik megbírkózni.
Reggel, ha dolgozni mész, de már ha felkelsz, láthatod, hogy a szeretteid, a munkatársaid hogyan is érzik magukat. Elég egy pillantást vetned rájuk, vagy elég egy-két mondat, és te látod, hogy szükség van-e rád, szükséges-e segítened vagy sem. Mindig figyeljünk egymásra. Vigyázzunk, ne gázoljunk bele mások lelkivilágába, de ahol érezzük, hogy kell a segítség, ott segítsünk minél hamarabb. Az életünk kiszámíthatatlan néha. Törődjünk egymással, mert van, akinek szüksége van ránk. Vegyük észre a figyelmeztető jeleket, és igyekezzünk feloldani a lehangoltságot, a bánatot, a feszültséget.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek