Sokat tanulhatunk családunk idősebb tagjaitól, csak egy kicsit figyelni kellene rájuk. Régebben nem sok választása volt szüleinknek, nagyszüleinknek, ha boldogulni szerettek volna életükben, dolgozniuk kellett. Minden munkát el kellett vállalniuk, hogy a sokszor több gyermekből álló családjukat el tudják látni. Nagyon irigylésre méltó most is, ha valaki 3-4 gyermeknél többet vállal, és szeretné őket egészségben felnevelni. Külön kolóniát alkotnak az ilyen családok, egy más ritmus szerint kell, hogy éljék az életüket. Nem adatik meg minden kényelem nekik, mégis azt hiszem, nem cserélnék fel az életüket másokéval.
Az én nagymamámék és nagyapámék is többen voltak testvérek, így mindennapos volt a rokonlátogatás, mindig volt aki betoppant hozzánk, de mi is mentünk vendégségbe sokszor. Még mindig előttem van a vasárnapi ebéd megterített hosszú asztala, és a fülembe cseng a kedves zsivaj, amit mi gyermekek okoztunk ilyenkor. Nagyon jó volt ilyen összejövetelen részt venni, és mindig vidám hangulatban telt a napom. Sokat beszélgettünk, jó kedvünk volt, és rengeteget játszottunk az idősebb családtagokkal is.
Mindig kint voltunk az utcán, a friss levegőn játszani, de nem is volt olyan vészes forgalom, mint manapság. Nagyot fordul a világ néha. Átalakul, fejlődik, de nem mindig hasznos számunkra ez a fejlődés. Sok mindent lehetett tanulni a szüleinktől, nagyszüleinktől, el lehetett lesni az élet sava-borsát. Ha betegek is voltunk, mindig volt egy-két jó praktika a gyógyulásunkra, és hamar meg is gyógyultunk. Mi lesz velünk, ha a mostani rohanó tempónkat követjük? Régebben a stresszt szinte nem is ismerték, nyugodt esti beszélgetések segítették a fejlődésünket, okosodtunk, tanultunk a régi tapasztalatokból.
Most is vannak ilyen nagy létszámú családok, ahol egészen másképp működik az élet. Együtt nevelkedik, él több generáció, még én is így nevelkedtem, és a gyermekeim is. Én még ovódába sem jártam, mert volt aki vigyázni tudott rám, és nevelt, tanított az élet különböző fortélyaira. Most lehet, hogy tovább élhetünk, de ezt az együttélés művészetét már egyre ritkábban lehet megtapasztalni a mai világban. Nagyszüleink igen ritkán láttak orvost, sok népi gyógymód segítette a gyógyulásukat. Ezért is szeretem én most a természetgyógyászatot, és kutatom nagyanyáink tapasztalatait.
Igyekezzünk ilyen több generációs családok életébe belekukkantani, ellesni hogyan is élnek, hogyan segítik egymás fejlődését. Adjuk tovább mi is a gyermekeinknek amit csak tudunk a mi életünkből, hogy megismerjék általunk a régebbi életek tanításait, és tanuljunk egészséget a szüleinktől, nagyszüleinktől. Sok minden rabolja el manapság az időnket. Ne hagyjuk, hogy feleméssze a mai modern életünket az időzavar, a stressz, a rohanás. Álljunk meg egy-két percre, és gondoljuk át, hogyan is élhetnénk könnyebb életet. Mindig adjunk vissza valamit a mi tudásunkból a felnövő generáció ifjú tagjainak, hogy érezzék, a család a legnagyobb összetartó erő.
Hallgasd meg a következő dalt, és élj egy boldog életet most. :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek