Sajnos megtanuljuk, hogy eltitkoljuk az érzéseinket. Aki ki tudja mutatni mit érez, százszor jobb helyzetben van, mint aki magába fojtja az érzelmeit. Aki ki tudja mutatni mit érez, felszabadultnak érzi magát, és boldogabban tud élni, mint aki mindig gyötrődik valamin.
Számos könyvben olvasom, hogy a most velünk együtt élő fojtó érzelmeinket valószínűleg a gyermekkorunkban elszenvedett valamilyen traumának, érzelmi sokknak köszönhetjük. Gyermekkorunkban még nem merjük nyíltan vállalni ha valamilyen érzelmi megrázkódtatás ér bennünket. Félünk valamitől, biztonságban szeretnénk érezni magunkat, és ezért elfojtjuk a csalódásainkat, az elszenvedett bizalmatlanságainkat. A külvilág elvárásai szerint élünk, és ezt megtartjuk felnőtt korunkra is. Később ezért alakulnak ki majd a betegségeink is, amivel olyan nehezen tudunk szembenézni.
Több olyan terápia létezik, ami visszavezet minket a gyermekkorunkban elszenvedett sérüléseinkhez, és így megpróbálja kivezetni az akkor ért traumákat a felszínre, hogy a mostani felnőtt életünkben megszabaduljunk ezektől a negatív érzésektől. Van, aki még ezeken a terápiákon sem tud teljesen megnyílni, vagy egyáltalán nem is fordul segítségért. Pedig nagyon sok betegség abból fejlődik ki, hogy magunkba zárkózunk, nem merjük nyíltan vállalni az egykori és a mostani érzelmeinket sem, azt várjuk, hogy minden magától megoldódjon.
Nem a beteget kell okolni a kialakult betegségéért. Akkor, amikor kijelentjük, hogy az érzelmei okozzák a betegségét, a beteg magára marad, és még meg is kell küzdenie ezzel a felfogással. A betegnek elég a betegséggel küszködnie, és nem akar még résztvenni terápiákon, ahol azt boncolgatják, hogy mi volt gyermekkorában. De ha a beteg hajlandó együttműködni az orvossal, kiderülhet, hogy saját maga is belátja, hogy a romboló érzelmek megbetegíthetnek.
"Valamit elveszítettünk." -írja Dr. Máté Gábor A test lázadása című könyvében, tőle idéztem a bejegyzés címét is, és a könyvében rámutat, hogy a gyermekkori érzelmi sokkhatások bizony éreztetik magukat felnőtt korunkban is. Azt írja, hogy - "...az érzelmek fontos szerepet játszanak a betegségek kialakulásában és a gyógyulásban."
"Immunrendszerünk működése nem választható el a mindennapi történésektől." "Sokan élünk, ha nem is magányosan, de olyan kapcsolatban, amely érzelmileg nem kielégítő, hiszen a legalapvetőbb szükségleteinket sem ismerik el, illetve tartják tiszteletben. A magány és a stressz sok olyan embert is érint, aki úgy gondolja, hogy az élete egészen elviselhető."
"Nemcsak azért kell többet megtudnunk a lélek és a test kapcsolatáról, hogy jobban megérthessük a betegségeket, hanem azért is, hogy megértsük, mi az egészség."
Utolsó kommentek