Van valami megfoghatatlan abban, ha nem tudjuk, mit hoz a holnap reánk. Találgatjuk, vajon mi is lenne jó a mi számunkra, minek örülnénk a legjobban. A holnapi napoknak mindig van egy titokzatos varázsa, épp az, hogy nem tudjuk mi is fog történni a következő pillanatban.
Felkészültek vagyunk-e ezekre a napokra vagy sem? Azt hiszem, hogy kevéssé vagyunk felkészülve, de épp ez a szép benne, hogy mindig egy kicsit rögtönöznünk kell. Mindig önmagunkat kell tudni adni, mindig a bennünk lévő jót kell tudnunk kisugározni mások felé. Azért sok mindent tehetünk, hogy ne érjen váratlanul minket a holnapi nap. Megtehetjük például, hogy próbálunk előre gondolkodni. Tervezgetjük a mai napunkat, és tervezgetjük a holnapi napunkat is. Nem tudjuk, hogy vajon jó dolgok lesznek-e ezekből a tervekből, de felkészültebben várhatjuk már a holnapunkat.
Van, aki biztosra szeretne menni. Ő az, aki semmit sem bíz a véletlenre. Precíz pontossággal tudható be, hogy a következő pillanatban mit is fog csinálni. Ha valami váratlan dolog felborítja a tervét, akkor azonban összezavarodik, nem tudja mitévő legyen. Van, aki hazardírozik. Ő hagyja, hadd sodorja az élet, biztos önmagában, érzi, hogy van elég ereje a meglepetésekhez. Van, aki csak segítséggel boldogul. Nem is szeretné, hogy döntsön is valamiben, inkább szereti, ha mások döntenek helyette. Ez elég kényelmes megoldás, de nem valami életszerű. Azután van, aki azt szereti, hogy a holnap váratlanul jöjjön el, csodás dolgokat hozzon magával, megszépítve minden órát. Van, aki improvizál. Mindig azt teszi, ami épp azt eszébe jut, és ebben látja a szépséget. Mindegy, hogy melyik típusba is tartozunk, a holnap nem várat sokáig magára, valamit tennünk kell a fogadására. Fogadjuk hát szeretettel, olyan örömmel, amilyenre csak képesek vagyunk önmagunktól, legyünk egy kicsit bevállalósak, kockáztassunk egy kicsit, hiszen senki sem szeretné, ha unalmassá válnának a napjai.
Az idő jó barát. Segít, hogy egyszer hirtelen tegyük meg, amit szeretnénk, máskor meg megengedi, hogy kivárjuk a megfelelő pillanatot. Sokszor hallgatom a szobánkban az óránk ketyegését. Ilyenkor elgondolkodom, vajon mennyi időm is van még holnapig? Mennyi mindent tudok megtenni röpke egy óra alatt? Ha gyorsan cselekszem, bizony az idő is nekem dolgozik. Ha lassan cselekszem, akkor pedig át tudom gondolni a teendőimet, és az időm segíti ezt a folyamatot, valahogyan lelassul, érzi, hogy most többre van szükségem. Ha az időt a jóbarátoddá fogadod, mindig lesz lehetőséged felkészülni a holnapra, épp annyi időd lesz, amennyire szükséged van. Nem is kell ennél több, a többit elintézi a jó sorsunk.
Örülj a holnap szépségének. Már ma készítsd fel a szívedet a holnapi napra, érezd, hogy valami tökéletes van születőben, valami megfoghatatlan vár rád holnap, mihelyt kinyitod a szemed reggel. Élvezd, hogy új napra virradtál, és éld meg minden napodat a teljes valóságában. Élvezd, hogy élsz és tegyél meg mindent a holnapi napod fogadására. :)
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek