Mennyire régen volt már, mikor még minden karácsonyomkor elsírtam magam, olyan egyedül éreztem magam a betegségemmel. Minden ünnep felerősítette bennem a feszültséget, úgy láttam, hogy mindenki más boldog ilyenkor, csak én vagyok boldogtalan.
Most azért írok, mert tudom és látom, hogy most is vannak, akiknek nem felhőtlen nagy örömöt jelent ha eljön ez az ünnep. Szomorúak, kétségbeesettek, bánatosak, és mindenképpen magányosak. Az életünk gyakran változik és alakul át. Nem mindig úgy, ahogy azt mi elképzeltük. Csöppenhetünk olyan mély gödörbe, amiből azt sem tudjuk hogyan másszunk ki. Vannak érzéseink, amik elhatalmasodhatnak rajtunk. Ez lehet romboló hatású is. És nem mindig tudjuk, hogy képesek leszünk-e kilépni a magány szorító érzéséből. Nem tudunk mindig "megrendelésre" örülni, jókedvet mutatni, nem tudunk mindig vidámak lenni, nem tudunk mindig együtt örülni másokkal.
Jó lenne, ha csak megnyomnánk egy gombot, és olyan csodás jókedvünk lenne, hogy mindenki megirigyelhetné. De nagyon sok helyen épp ezen a szép ünnepen törik el a mécses, ilyenkor zördülnek össze a barátaikkal vagy a szeretteikkel. Az, hogy ki hogyan éli meg a rosszkedvét, vagy a csapásokat amik érik néha, az egyéntől függ. Aki törekszik arra, hogy a romboló gondolatokat igyekszik minél inkább elkerülni, az tudja, hogyan teremtsen önmagának olyan hangulatot, amiben mindig jólérzi magát.
Ne higgyük el, hogy nincs kiút a zavarunkból. Mindig találhatunk segítséget a magunk számára. Még olyankor is, mikor úgy zakatol a szívünk, hogy majd kiugrik a helyéből. Olyan helyről érkezhet a segítség, ahonnan nem is sejtenénk. Emlékezz vissza, hogyan is érezted magad, amikor kilátástalannak láttad a helyzetedet. Ilyenkor, ha aludtál egyet rá, sokszor önmaguktól is megoldódtak a problémáid. Emlékezz rá, hogy milyen váratlan helyről érkezett a segítség, a megoldás. El sem hitted, hogy jóra fordult a sorsod. De még ilyenkor is kísért a múlt, és vissza-vissza emlékezel a rossz behatásokra, mert nagyon hatása alatt vagy még mindig a negativitásnak.
Amikor valami megváltozik az életedben, azt mindig tudod a hasznodra fordítani. Minden helyzetben megtalálhatod a megoldás kulcsát. De csak akkor találod meg, ha hiszel benne, hogy jobbra fordulhat a sorsod. És ilyenkor tudnod kell, hogy neked is tenned kell azért, hogy minden pillanatot a magad javára alakíthass. Minden nap, minden pillanatban figyelned kell magad, az érzéseidet. Azért, hogy ne tudjon elhatalmasodni a magány érzése. Meg kell találni, hogy hol rejtőzik a boldogság. Ugyanis a boldogság érzése mindenkinek egyformán kijár. Igaz, meg kell tenni a kellő lépéseket, hogy a szívedben mindig tudj örömöt érezni, meg kell tenni a kellő lépéseket, hogy a lelkedben béke és nyugalom legyen. De ha képes leszel erre, akkor nem kell félned semmitől, és nem te fogsz segítségre szorulni, hanem te tudsz másokon segíteni. Nekem egyszer azt tanácsolták, hogy "sohase légy szomorú, inkább mosolyogj!" . Én azóta ezt a tanácsot nagyon megfogadom, és az életem részévé tettem, és nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam a szomorúság. Ha úgy érzed, hogy az életed ellened játszik, csak gondolj te is erre a mondatra, meglásd egyből másképp kezdesz gondolkodni.
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek