Nem is olyan ritka dolog, hogy kedvünket vesztjük, úgy érezzük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj. Elkeseredünk, az érzelmeink megtréfálnak bennünket. Mert ez az igazság, hogy az érzelmeink játszanak velünk, amikkel pedig jó, ha jó barátságban vagyunk.
Biztosan érezted már, volt már úgy veled, hogy elment a kedved mindentől. Semmi, de semmi nem tudott örömöt okozni, csak a negatívumokat láttad mindenben. Kétségbeestél, nem tudtad, hogy mitévő is legyél ilyenkor. Ha meg tudod érteni, hogy csak az érzelmeiden kellene egy kicsit változtatni, akkor minden jó lenne. Sokszor vagyunk az érzelmi világunk rabjai. Ugye vannak romboló és építő jellegű érzelmeink, és jó, ha a romboló érzelmeinket tudjuk semlegesíteni. Na, de hogyan? És mi módon jussunk el addig, hogy fókuszálni tudjunk az építő jellegű érzelmeinkre és alkalmazzuk őket a mindennapi életünkben?
Először is jó, ha higgadtak tudunk maradni, mert így nem látjuk annyira sötéten a világot magunk körül. Szét kell tudni választani azt, hogy mi erősít és mi gyengít minket. Lehet, hogy egy olyan konfliktusba kerültünk, ami elszívta az összes energiánkat, így nem tudunk kibontakozni rendesen. Fel kell tudni ismerni azokat az energiarablókat, akik vagy amik gátolnak minket abban, hogy teljes életet éljünk. A második lépés, hogy megszüntetjük velük a kapcsolatunkat. Nem érdemes olyan dolgokra pazarolni időt, ami nem fejleszt minket, amikor úgy érezzük, hogy csak akadályok léteznek.
Gondolkodjunk mielőtt valamit is tennénk. Gondoljuk át mit tudunk saját erőnkből tenni azért, hogy vidámabb legyen a hangulatunk. Nem szabad elveszíteni a jókedvünket még akkor sem, ha nagy hullámok csapnak össze a fejünk felett. Persze nem azt mondom, hogy mindenen nevessünk, mert vannak az életben nagy traumák, amik válaszút elé is terelhetnek minket. De egy egészséges optimizmus mindig kell, hogy legyen bennünk, mert e nélkül bizony nem látjuk sokszor a fától az erdőt. Nem látjuk meg, hogy mi mindennek örülhetünk, nem vesszük észre, hogy a társaink szeretetteljesen segítenek minket, nem tudjuk megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha viszont van bennünk egy egészséges optimizmus, ami nem engedi, hogy rossz időkben elkedvetlenedjünk, akkor van esélyünk arra, hogy megkeressük a boldogságunkat és fogunk tudni boldogulni az életben.
Nézz körül a környezetedben és figyeld meg, kinek mikor romlik el a kedve. De az is elég, ha önmagadon figyeled ezt meg. Rá fogsz jönni, hogy nincs mindig nagy baj, elég egy megértő szó, egy beszélgetés, ami kimozdít a kedvetlenségből, és megérteti velünk, hogy nem szabad elcsüggedni még olyan helyzetekben sem, amikor kilátástalannak ítéljük meg a jövőnket. Bízz az ösztöneidben, bízz a megérzéseidben, bízz abban, hogy hirtelen megváltozhatnak azok a rossz körülmények is, amiket most még olyan sötéten látsz.
Ha mindentől elment a kedved, még van egy utolsó esélyed, hogy ezt megváltoztasd. Erőltesd magad, és határozd el magad, hogy most pedig nagyon, de nagyon búslakodni fogsz legalább három napig. Meglátod majd, hogy nem is lesz olyan könnyű ezt kivitelezni, hiszen mindig jutnak eszünkbe szép emlékek, amik megtörténtek velünk. És ilyenkor akaratlanul is elmosolyodunk magunkban, és öröm járja át a lelkünket. Ezekre a szép emlékekre gondolj mindig először, mielőtt úgy döntesz, hogy búslakodsz.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek