Voltam ma orvosnál, és tudom, hogy többször mondta már nekem a doki, hogy le kell fogynom, mégis úgy szíven ütött a tény, hogy már mióta küszködök és semmi, de semmi eredményre nem jutottam. Sőt! Inkább romlottam, mint javultam volna. Ahogy bandukoltam haza, eszembe jutott, hogy vészesen fogy az az időm, amit fogyókúrára vagy életmódváltásra használhatnék. Ezért nagy elhatározásra jutottam.
Minden próbálkozásom kudarcot vallott eddig, a családom szerint épp azért, mert fejben még nem döntöttem el, hogy igenis le szeretnék fogyni. Hiába tiltakozom, igazat kell adnom a családnak, ők kívülről látnak engem, jobban megítélnek. Kértem segítséget tőlük, mégis azt mondták, hogy egyedül én vagyok képes meghozni az elhatározást, én tudok csak érdemben is tenni ebben az ügyben. Nem is tudom már mennyiféle segítséget kértem, hogy valaki segítsen végre fogynom. Ma már látom, belátom, hogy tényleg én vagyok a kakukktojás ebben a "játékban", és utolsó nekirugaszkodással döntöttem, eldöntöttem végre, hogy minden szabad percemet a fogyásnak áldozom. Addig keresek, kutatok, míg ki nem találom, hogy hogyan is tudnék ebben a nehéz csatában győztesként szerepelni.
Ahogy bandukoltam hazafelé, eszembe jutott, hogy már kevesebb van hátra az életemből valószínű, mint amennyit leéltem eddig, és ezt az időt szeretném már másképp leélni, nem csatákat vívni a kilókkal, nem csatákat vívni a depresszióval, inkább úgy szeretnék élni, hogy minden percemet élvezzem, és ehhez tényleg én kellek, mert más megédesítheti az életemet, de leélni csak én tudom egyedül. Ha vigyázok magamra, lehet, hogy a jó Isten kegyes lesz hozzám, és sok-sok egészséges évet élhetek még. De ha így folytatom, akkor nincs más megoldás, minthogy beteg maradok. Eldöntöttem, hogy minden napomat olyan széppé fogom varázsolni, ahogy az tőlem csak telik. Ez nem rossz döntés, és neked is csak ezt tudom tanácsolni. Ha úgy érzed, hogy az erőd vészesen fogy, vagy az időd vészesen fogy, döntsd el, hogy valami nagyszerű dolgot teszel annak érdekében, hogy boldog légy, hogy elégedett légy, hogy vidám tudj lenni minden pillanatban, és örülni tudj mindennek, ami csak a közeledbe férkőzik.
Arra a nagy elhatározásra jutottam, hogy ezentúl úgy élek (bármi is történik körülöttem), hogy még én magam se érezzem, hogy beteg vagyok, ne érezzem azt, hogy hiányzik is valami az életemből, úgy élek majd nap nap után, hogy élvezem az életemet és minden alkalmat kihasználok, ami ahhoz visz közel, hogy boldog és elégedett tudjak lenni mindennel. Így utólag már örülök, hogy az orvos azt mondta, hogy minden bajom okozója a túlsúlyom, mert ha ez így van, akkor van még esélyem egy utolsó nekifutáshoz. Amikor hazaértem, a tükörben megnéztem magam, és észrevettem, hogy egy kis huncut mosoly az már ott bujkál a szám szegleténél, és tudtam, hogy most egy láthatatlan szerződést kötöttem magammal. Egy olyan szerződést, ami egy életre szól, és aminek a biztosítéka, a garancialevele én magam vagyok. Ha felrúgom ezt a szerződést, nincs senki, aki meg tudna védeni az összeomlástól. Ez az utolsó reményem arra, hogy fitt lehessek majd egykor, és egészségesen tudjam leélni az elkövetkező éveimet. Hát, ehhez kell tartanom magam, mert így szeretném.
Hallgass meg egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek