Rájöttem valamire, amire nem is volt olyan nehéz rájönnöm, csak még nem fogalmaztam meg magamnak eléggé. Arra jöttem rá a sorozatos rosszullétek alatt, hogy bizony nagyon alacsony a stressztűrő képességem. Ezzel nem vagyok egyedül, csak nálam kifejezetten jelenik ez meg.
Észrevettem, hogy már egy kis kudarc is képes a mélypontra zúdítani. Ha egymás után több kudarc ér, ami számomra elviselhetetlenné válik, akkor kialakul már a depresszió, az a mély letargia, amiből sokszor olyan nehéz kimászni. Az élet pedig nem ad mindig olyan helyzeteket, amitől állandóan pompás kedvem van, sokszor bizony elő kell vennem a bennem lévő nyugalmat, bölcsességet, tűrőképességet, hogy megbirkózzam ezekkel az élethelyzetekkel. Ha már itt tartok, hogy rájöttem alacsony a kudarctűrő képességem, ez elindíthat egy gyógyulási folyamatot is bennem, mert kiderült, hogy mire is kell vigyáznom nagyon.
Az biztos, hogy szinte alig tudok mit tenni, mikor valamilyen rossz érzés elfog. Elszontyolodom, kezdenek olyan beidegződéseim lenni, hogy értéktelen vagyok, nem kellek senkinek, nem vagyok képes semmit jól megcsinálni, és így tovább. Ez a spirál egyre csak gyűrűzik, fokozódik a feszültségem, ideges leszek, nem vagyok már képes elviselni semmilyen negatív történést. És elérkezik a mélypont, ahonnan alig lehet kimozdulni, és ember legyen a talpán, aki csakúgy hipp-hopp jókedvet tud varázsolni az arcára ilyenkor. Tehát, megvan az egyik oka annak, hogy mélypontra tudok zuhanni.
Az, hogy hogyan lehet a stressztűrő vagy kudarctűrő képességemet magasabb szintre tornászni, az mindig változó és sok tényezőből áll. Van, mikor tudok elég nyugalmat varázsolni a magam számára és ki tudom várni, hogy múljon a rosszullét. De tenni is tudni kell azért, hogy minél hamarabb jobb fázisban legyek. Vállalni kell tudni olyan feladatokat, amik növelni tudják ezt a bizonyos rossz tűrőképességemet. Többet kell emberek között lennem, ki kell mozdulnom a négy fal közül, olyan feladatokat is meg kell oldanom, amit nem szeretek megcsinálni, és élvezni kellene akkor is az életet, amikor rosszabb passzban vagyok. Ez kicsit furcsán hangzik, de így van, hiszen olyan rövid az életünk, jó ha kihasználunk minden olyan lehetőséget, alkalmat, ami felvidít, ami örömmel tölt el még akkor is, amikor nem vagyunk az érzelmeink tetőfokán. És ha ez sikerül, akkor máris egy szinttel feljebb tudok lépni, szép lassan emelni tudom a tűrőképességem szintjét.
Persze még sok apró részlet lehet, ami mindezt kiegészítheti, de a lényeg az, hogy aktív módon kell cselekedni még olyankor is, mikor mélyebbre zuhantunk az életünk lépcsőjén.
Ébredj vidáman, és hallgass meg egy dalt, mielőtt elindulnál otthonról. :)
Utolsó kommentek