Nem írok valami felemelő érzéssel a kudarcról, mert mindig is belefutottam, valahogyan mindig rám talált. Azt mondják, akik többet tudnak a világról mint én, hogy kudarcokra is szükség van, mert így tudunk fejlődni, tanulunk belőlük, és ha jó tanítványok vagyunk, akkor kétszer ugyanazt a hibát nem fogjuk elkövetni.
Legnagyobb kudarc az életemben talán az volt, mikor egyetemre mehettem volna, de nem volt elég bátorságom a felvételihez. Nagyon-nagyon szerettem volna egyetemre járni. A főiskola akkor még szóba sem jöhetett. Persze egy év múlva már másképpen gondolkodtam, de így utólag ki tudja mi lett volna, ha... (ha mondjuk tényleg felvettek volna az egyetemre). De nem vettek fel, mert esélyt sem adtam magamnak erre. Kudarcként éltem meg ezt, és ez rányomta a bélyegét az egész életemre. Lehet, hogy még most is ezt a baklövésemet siratom.
El kell fogadnunk a tényt, hogy kudarcok márpedig igenis léteznek. Hogy hogyan viszonyulunk mindehhez, ez tőlünk függ, rajtunk áll. És ha léteznek ezek a kudarcok, szembe kell nézni velük, farkasszemet kell nézni velük, és nem kell úgy megijedni, mint azt én tettem korábban. Legyen benned bármilyen félelem, le kell tudnod győzni. Legyen benned bármiféle aggodalmaskodás, hátra kell tudnod hagyni. Legyen benned bármikor bármilyen csalódás, túl kell magad tenni rajta. Legyen benned bármiféle ostoba féltékenység, el kell tudnod engedni magadtól. Legyen benned bármilyen hiba, ki kell tudnod javítani. Legyen benned bármiféle irigység, meg kell tudnod szabadulni tőle. Bármilyen negatív érzés ha benned van, nem jutsz előre az életedben.
Kudarcokat átélni nem jó és senki sem szeret. Épp ezért nagy ívben el szoktuk kerülni, ha van egy kis józan eszünk. Csakhogy az élet néha közbeszól, és nem úgy alakulnak a dolgaink, mint azt mi egykor megálmodtuk magunknak. És, ahelyett, hogy a szerencse és a jó sorsunk a kezünket fogná, ahelyett lépten-nyomon a sarkunkban liheg a kudarc, mert egyedül képtelen a győzelemre. Mindig kell egy társ, akit meggyőz az igazáról, és elhiteti vele, hogy ő nem is igazi hős, ő egy bátortalan egyéniség, aki mindig mindent felad és ugye kudarcot vall. Ha viszont összeszedjük magunkat, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy életvidám életet éljünk, örüljünk minden apró csodának, akkor a kudarc nem fog tudni mást tenni, minthogy visszavonul a kuckójába, visszamenekül a barlangjába. Ne hidd, hogy ha át kell is éljél egy kis kudarcot életed bármelyik szakaszában, akkor máris gyenge lettél, mert nem tudtad megakadályozni, hogy a kudarc bekövetkezzen. Gondold mindig át, hogy az élet sem lenne olyan tökéletes, ha mindig minden tervszerűen menne. Kell egy kis fejlődés mindenki számára még akkor is, mikor olyan nagyon nem szeretné. Ezért hát ne félj a kudarctól, mert igaz, változást hoz az életünkbe, de tőled függ, hogy milyen irányba is fogsz változni.
Hallgass meg egy dalt, s legyen szép álmod. :)
Utolsó kommentek