Amikor nem kapod meg azt, amit kiérdemeltél, mit teszel? Amikor elfelejtkeznek arról, hogy tettél valamit, amiért cserébe jár bizonyos válaszreakció, akkor mitévő vagy? Hagyjunk-e a semmi ködébe veszni dolgokat, amiért fizettünk esetleg vagy megdolgoztunk érte?
Mi végre ez a sok kérdés - gondolhatod most. Már többször elgondolkodtam az iménti kérdéseken, és nem találtam meg rájuk a válaszokat. Jogos lenne ha a sarkunkra állnánk és kérnénk a "fizetségünket", a megérdemelt jussunkat, azt, amiért egykor valamit mi is adtunk. Olvastam egyszer: "Tükör...Azt mondják, azt kapsz, amit adsz. Nem mindig attól kapod vissza, akinek adtál. A tükör téged mutat, és azt, hogy mit lehet veled megtenni, mit hagysz, hogy megtörténjen veled."
Lehetünk-e gyengék abban az esetben, mikor elesünk attól, amiért megdolgoztunk egyszer, csak azért, mert valaki valamikor tévesen döntött, vagy elfelejtett valamit? Ha hagyjuk az egészet a semmi ködébe veszni, önmagunkkal szemben sem vagyunk eléggé őszinték, inkább lódítunk magunknak valamilyen kimagyarázó szöveget, hogy megnyugodjunk, és hagyjuk az egészet veszni. Azonban milyen következményei lehetnek ha így viselkedünk? Bátortalan viselkedés ez, és az önállóságunk is csorbát szenved.
Sejtheted, hogy azért teszek fel ennyi kérdést, mert önmagamról van szó, és velem esett meg mindaz, amin most morfondírozok. Az igaz, hogy nem nagy horderejű dologról van szó, csak az ember lányának izgatja a kis szürkeállományát, amikor hasonló történik. Természetesen tenni fogok azért, hogy megkapjam ami engem illet, de nagyon sokszor kerülünk hasonló helyzetbe. Régen volt már, hogy felvettem szívességből kölcsönt egy munkatársnőmnek, amit neki kellett volna visszafizetni. Természetesen nem fizette vissza, az én fizetésemből volták le végül az egész összeget. És még csak lelkiismeret furdalása sem volt miatta. Ekkor tanultam meg, hogy mindenért vállalnunk kell önmagunkat.
Ha kölcsön adsz egy könyvet és sosem adják vissza, mit teszel vajon? Ér-e annyit az a könyv, hogy érvényesítsd az igazadat, számít-e neked annyit az a könyv, hogy emiatt akár össze is veszel a társaddal? Nagyon vékony szál választja el ilyenkor a béketűrést az igazság bizonyításától. Sok minden dönt ilyenkor. Lehet, hogy mégiscsak kompromisszumot kell majd keresni, hogy ne legyen civódás, vita belőle. Mindent meg lehet beszélni. Egyetérteni is lehet sok mindenben, és gondoljunk mindig arra, hogy a társunkban is biztosan megvan a jóindulat és simán meg tudunk egyezni.
Küldök egy dalt neked, mindjárt holnap van, aludj jól, álmodj szépeket. :)
Utolsó kommentek