Aki hangulati ember, sokszor enged az érzelmeinek, azt hiszi, hogy hatalmuk van ezeknek az érzelmeknek felette. Pedig mi irányítunk mindent. Még akkor is így van, ha ezt első hallásra nem vesszük figyelembe vagy nem hisszük el.
Nagyon kell néha koncentrálnunk, hogy ne ragadjanak el az indulatok, mert most egy kicsit a helyzetünk is kihozza belőlünk a feszültséget. Ezt magamról tudom, én is ezt tapasztalom. Akkor kell a legjobban figyelnünk a reakcióinkra, mikor azt hisszük, hogy most jó passzban vagyunk. Ilyenkor vethetjük el a sulykot, ilyenkor szólhatunk rossz szavakat, ilyenkor lazább az önértékelésünk és lehet, hogy többet megengedünk magunknak. Ha figyelünk magunkra, akkor elkerülhetjük az érzelmi hullámzásokat, és hamar túljuthatunk egy esetleges túláradó hangulati időszakon. Olyan könnyen sértődünk meg! Ha már egy kicsit is kezdünk labilisak lenni, könnyű minket kihozni a sodrunkból, és félreértelmezhetünk mondatokat. Sokszor játszunk "örökharagosdit", amikor is megneheztelünk a társunkra, és nem tudunk megbocsájtani arcmozdulatokért, amiket sértőnek vélünk, vagy gesztusokért, amiket máshogy ítélünk meg, mint nyugodtabb légkörben. Ne higgy az olyan belső monológoknak, amik tévútra visznek téged. Nem szabad semmit sem túl komolyan venni olyankor, mikor azt érzed, hogy már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy totálisan vérig sértődjél. Én sajnos szoktam ilyet érezni, és érzem, hogy milyen könnyen bedőlök saját magam érzelmi hullámzásainak. Mindig tudunk találni valamilyen kapaszkodót, ha végképp el vagyunk keseredve, csak bátran nézzünk a társunk, a kedvesünk, a szerelmünk szemébe, és egyből meglátjuk benne azt a tiszta és leplezetlen őszinteséget, amivel ő közelít felénk. Ezt az őszinte tiszta tekintetet őrizzük meg magunknak, és ha szükségét érezzük, csak gondoljunk mindig erre. Meg a kedves szavakra, amiket ugye hallani szoktunk, amikor el vagyunk csüggedve és szeretnének minket megvígasztalni. Olyan törékenyek tudunk lenni! Épp ezért tárjuk ki a szívünket, és engedjünk be rajta minden csodás érintést, minden csodás közeledést a társunk részéről. Nem szabad nagyon magunkra maradni. Mindig van, aki mellettünk áll, és keresi azokat a szavakat, amivel megörvendeztethet minket. Mindig lesznek olyan emberek a közelünkben, akikre bizton számíthatunk, ezért semmi okunk elcsüggedni. Csak nézz körül épp ott, ahol most vagy, és megtalálod a számodra kedves társadat, aki lehet, hogy nálad hagyott épp az előbb egy kedves pillantást, egy őszinte mosolyt, egy baráti ölelést. Gondolj arra, hogy nem véletlenül van melletted a társad, valamit jelentesz a számára, hiszen épp azért tölti nálad az idejét. Gondolj mindig erre és soha ne azt nézd, hogy kinek mi jutott az életben, csakis azt nézd, hogy melletted milyen emberek vannak, kikre számíthatsz és tartsd meg a szívedben ezt a tiszta barátságot, mert neked épp erre van szükséged rosszabb napjaidon. Lesz, mikor épp te nyújtasz támaszt valakinek, aki épp nem találja a helyét a világban. Gondolj csak erre is, és ne csüggedj, mert mindig van remény, amibe tudunk kapaszkodni.
Hallgass meg egy dalt és gondolkodj mindig nagyvonalúan egy kicsit. :)
Utolsó kommentek