Most pont úgy érzem magam, hogy felfordulni készül az életem egy része. És ilyenkor sokszor vagyok úgy, hogy leginkább azt szeretném tenni, amit nem lehet, ami nem helyes. Valószínű, hogy én magam is alakítottam az életet úgy, hogy most ilyen a helyzetem, tudom mit kell tennem, de a szívem mást diktál.
Vajon hogy jövök ki jól ebből a nem várt helyzetből? Valahogyan meg kellene fordítani azokat az érzéseimet, amik lerombolják a jövőképemet, mert most úgy érzem, nem tudom majd folytatni úgy az életemet, ahogyan szeretném. Kevés vagyok ahhoz a feladathoz, ami vár rám rövidesen, és nincs is rá esély, hogy esetleg többet tudjak kihozni magamból. Pedig az idő sürget és megoldást kell találnom a problémámra. Meg kell erősödnöm, és más szemszögből is kell hozzáállnom a megoldandó feladatomhoz. Szívem szerint másképp csinálnék most sok mindent, mint ami helyes, de tartanom kell magam a kialakult helyzethez, és nekem kell tudni ismét változni, hogy jót tudjak tenni, sok-sok jót, ami szükséges a további napokhoz. Körülbelül tudom mi vár rám és ezért félek egy kicsit, hogy nem lesz erőm végigcsinálni, amit kell, ami szükséges.
Egy kicsit furcsán szól a címbeli mondat, mert szívem szerint mindig is a helyeset próbálom megtenni, most mégis érdekes módon fordítva áll a jelenlegi helyzetem. Sőt, lehet, hogy meg kell tennem olyan dolgot, amit a szívem mélyén ellenzek, de mégis tudom, hogy ezzel teszem a legjobbat most. Én mindig is azt hangoztattam, hogy hallgassunk a szívünk szavára. Nem is gondoltam, hogy kerülhetek olyan helyzetbe, amikor nem a szívemre fogok hallgatni, hanem az eszemre, mert ezzel teszem most a legjobbat. Ha pedig így is jót tudok cselekedni, akkor el kell, hogy hallgattassam amit a szívem diktál jelenleg. Ha csak magamról lenne szó, nem vívódnék ennyit, de muszáj először másra gondolnom, mert most nem én vagyok az első számú kedvezményezett, hanem más.
Életünkben lehet, hogy nem mindig tudjuk, hogy helyesen döntöttünk-e. Általában ahogy telik az idő, úgy jövünk rá, hogy mit kellett volna egy bizonyos pillanatban tennünk. Rájövünk a helyes lépésre, eszünkbe jut olyan lehetőség is, amit akkor, amikor döntenünk kellett, még nem vettünk észre. Később okosabb az ember lánya. Ezért kell mindig mérlegelni a döntésünk súlyát. Ha jót tudtunk cselekedni, akkor ne legyen lelkiismeret furdalásunk, mert megtettük amire akkor, abban a helyzetben képesek voltunk. Ennyire tellett az erőnkből, nem szabad magunkat okolni emiatt. Már csak azért sem, mert minden negatív erő visszahúzó erő is egyben, és arra épp nincs szükség semmilyen helyzetünkben sem.
Hallgass meg egy dalt, s legyen szép a vasárnapod. :)
Utolsó kommentek