Amikor a tűrőképességed határán vagy, azt hiszem, jobb ha senki sincs a közeledben, mert nem tudsz úgy viszonyulni senkihez, hogy az szerethető lenne. Kimerültek leszünk, nincs erőnk semmihez, már kis bosszúság is kiveri a biztosítékot, és egyből "felkapjuk a cukrot".
Sajnos, nálam sem várható mostanában, hogy megnyugszom, így ki kell találnom valamilyen stratégiát, hogy valahogyan létezni tudjak. Minden felhő elvonul a fejünk felől egy idő után, de most épp nem ez várható nálam. Ráadásul még "hergelem" is magam, belekapaszkodom negatív érzésekbe, és azt hiszem egyelőre, hogy nem tudok szabadulni a szorításából. Voltam már hasonló helyzetben máskor is, de ez a mostani mégis más, mert különösen fáj, szomorú vagyok, hiszen most már nem tehetek semmit, várnom kell, hogy jobbra forduljanak a körülmények. Fájó érzés így létezni, marcangolom magam, ami ugye nem vezet jóra, és senkinek sem teszek jót vele.
Amikor a tűrőképességed határán vagy, minden felborulni látszik, zűrzavar kezd kialakulni körülötted, és ember legyen a talpán, aki valami biztatót tud mondani neked. Hiába is minden szó ilyenkor, mész a saját fejed után, és hibát hibára halmozol. Ezt pedig el kell kerülni, mert kialakul a káosz, ami már olyan helyzetet jelképez, hogy nem vagy ura a saját gondolataidnak. Innen pedig már csak egy lépés a teljes összeomlás.
Valaminek változnia kell, mégpedig jó irányban, hogy végre megnyugodjak. Ehhez énrám mindenképpen szükség van. Nekem kell kitalálnom a megoldást vagy várok és várok, hogy javuljon a körülmény a közvetlen környezetemben. Nagyon rossz, mikor valamit fel kell adnunk magunkból, hogy jobb kilátásaink lehessenek. Megpróbálom a meditációt, az eddig mindig beváltotta a hozzá fűződő reményeket. Ehhez viszont le kell tudnom nyugtatni az idegeimet úgy, hogy megengedjem magamnak, hogy csupán a csend vegyen körül. A csendnek hatalmas ereje tud lenni, ha tudsz annyi időt tölteni benne, hogy végül megnyugszol, elfogadod még az elfogadhatatlant is. Ezt a legnehezebb megtenni. Amikor kénytelen vagy beletörődni olyasmibe, amin nem tudsz már változtatni, ott megáll az élet, megáll minden tudomány. Mégis bízom a legjobbakban, és megpróbálom kitalálni, hogy most ebben a zűrzavaros helyzetben mit tudnék tenni még, hogy könnyebb legyen. De az az igazság, hogy nem is akarom, hogy könnyebb legyen, mert felelősnek érzem magam.
Amikor a tűrőképességed határán vagy, lehet, mégis jobb ha van melletted valaki, aki felkarol és biztosít a megbízhatóságáról, aki tudja, hogy te is nehéz helyzetben vagy, és veled van minden nap, figyeli, hogy ne csinálj butaságokat, aki segíti, hogy minél hamarabb térj vissza a régi énedhez. Kell valaki, aki mindenben támogat, akiben megbízol, és akinek ki tudod tárni a szíved fájdalmát. Most ez az egyetlen lehetőség számomra is.
Hallgass meg egy dalt, és sose hagyd, hogy zűrzavar legyen körülötted. :)
Utolsó kommentek