"az élet nem mindig habos torta..."

Különbözőek vagyunk, mindenki másban jó, de ez így természetes és így jó. Amikor találkozol a társaddal, vajon eszedbe jut-e, hogy milyen értékek is lakoznak a személyisége mögött? Nem árt, ha figyelünk egy kicsit erre is.

Sokszor vagyunk kénytelenek a családunktól, a szeretteinktől távol lenni. De mikor végre letelik például a munkaidőnk, fenomenális érzés hazajönni, hazaérkezni.

A címben írt mondat inkább rám nézve igaz, nem tudhatom, hogy veled történt-e már hasonló. Nálam viszont elég sokszor megesett régebben, hogy nem tudtam kifelé azt nyújtani, amit szerettem volna, annyira be voltam skatulyázva egy bizonyos szerepkörre.

Kicsi szívünk miért fáj annyira, mikor el kell, hogy búcsúzzunk valakitől? Olyan nehézzé válik a lelkünk, szinte kettészakad a fájdalomtól. Megtörünk, szomorúak vagyunk, s nem értjük, hogyan is történhetett mindez.