Az élet hozza néha a fordulatokat az életünkben. Néha jobbat kapunk, néha rosszabbat, és csak akkor tudunk előre haladni, ha a rossz pillanatokat el tudjuk felejteni az életünkből. Ha ez nem megy, akkor jön a sértődés, a frusztráció, a szorongás.
Nem mindennapi pillanatokat élek meg, mikor az élet pofonokat osztogat, de talán már kezdek edződni, és már olyasmit is el tudok viselni, amiért régebben vígan a kórházban kötöttem ki. Meg kell tanulnunk felejteni. Már írtam egy fiatalemberről, aki nem tudott felejteni semmit. Mindent elraktározott az agya, rendkívül nehéz sorsa volt. Ha lehet, egy cikket beillesztek ide, ami épp erről szól: - "A férfi, aki észre sem vette, hogy nem tud felejteni."
Érdemes elolvasni. Én is hasonlóképpen voltam, igaz, nem ilyen mély értelemben véve, nagyon sok mindent elraktározott a fejem, és nem tudtam tőle szabadulni. Mindig, minden pillanatban előttem voltak főleg a negatív események, amik nem is történtek meg végül, csak én féltem, hogy így lesz. Mindenben a rosszat láttam, és semmi sem tudta feledtetni a rossz érzést és azt, hogy a fejem tele van már információkkal, amiknek semmilyen hasznát nem veszem. De azután csodák csodájára kezdtem változni, és mára már elég jól kezelem ezt a lehetetlen helyzetet.
Meg kell tanulnunk felejteni, mert különben megőrülünk a temérdek megjegyeznivalótól. Még ha nem megy elsőre, akkor is próbálkozni kell, gyakorolni, hogy csak a szép emlékek hagyjanak nyomot bennünk. Nehéz, nagyon nehéz a feladat, de gyakorolni kell, minden pillanatot meg kell ragadni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk.
Aludni kell egyet, ha valami olyan trauma ér minket, amit nem tudunk elsőre feldolgozni. Másnap már jobb színben látjuk majd a világot. Nem érdemes olyasmivel foglalkoznunk, amire különben sincs ráhatásunk.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek