"...nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa." "...s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő sem látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható." - (Radnóti Miklós: Nem tudhatom)
Olyan sokszor mondogattam már magamban ezeket a sorokat mikor fiatal voltam, sulis, hogy még most is az eszemben vannak. Pedig nem voltam nagy versrajongó, inkább később váltam azzá. De a nagy igyekezetemben azért minden verset, amit meg kellett tanulnunk, megtanultam, és jól jártam, hiszen olyan csodás egyik másik vers, hogy öröm olvasni és elmélkedni róla. Amikor suliba indultunk, gimibe, akkor nagyon mondtuk, hogy "egy kőre léptem én, ...de föntről e kő sem látható...", mintha megúsztuk volna az aznapi dogát vagy felelést. :) Általában azért jó tanuló voltam, és szerettem is tanulni, de néha kellett ez a rigmus, hogy mintegy mantra szolgáljon aznapra nekem. Sokszor meg is úsztuk a felelést, és ezt ugye annak is tulajdonítottuk, hogy mondogattuk a verssorokat magunkban.
Mostani fejemmel ismét azon morfondírozom, hogy csak úgy a saját kedvemre, tanuljak. Pl. az angoltudásomat jó lenne feleleveníteni, de jó lenne újból egy kicsit matekozni, számolni, olvasni, és gyakorolni a helyesírást is. Remélem, hogy lesz rá alkalmam, hogy mindezeket gyakoroljam. Ez csakis tőlem függ. Téged is arra biztatlak, hogy ne hagyd abba a tanulást a suli után, mert később hiányolni fogod, és jobb ha lendületben vagyunk, mintha úgy kéne noszogatni minket mindenre.
Mindig is szívesen emlékszem vissza a gyermekkoromra. A gyermekek (főleg a kisgyermekek) első számú feladata a játék, majd a játékos tanulás. Később több jut a tanulásból, mint a játékból, de a kedvünket ez ne vegye el. Segítsük őket, hogy minél tovább igyekezzenek a tudást magukba plántálni, hiszen nem mindegy, hogy milyen felnőttekké válnak. Meg kell adni nekik minden lehetőséget a tudás elsajátítására, minél tovább tanulnak, annál stabilabb egyéniségük lesz. A tanulást nem szabad abbahagyni, pont úgy, mint a tornaórák mozgásvilágát is át kell ültetni a felnőtt énünkbe. Járjunk úszni, futni, keressünk magunknak való mozgásformát, és ne hanyagoljuk el magunkat. Üljünk vissza az iskolapadba, ha úgy érezzük, hogy arra van szükségünk. Persze csak képletesen értem, hiszen megannyi feladat vár rád és rám is naponta, aminek meg kell felelnünk.
Emlékezz vissza olyan versekre, amik meghatározóak voltak az életedben. Biztosan eszedbe jut több is egyszerre. Keresd ki a verskönyvből és olvasd el újra az eszedben lévő sorokat, és meglepve tapasztalod majd, mennyit változtál az évek során. :)
Küldök neked egy jó kis dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek