Sok érzelmet élünk át egy napunk során. Amikor már aludni térünk is van, hogy kavarognak bennünk az egész napos munka során átélt helyzetekben kialakult feszült pillanatok, nem tudunk dűlőre jutni velük kapcsolatban. Estére pedig már olyan állapotban kellene lennünk, hogy nyugodt legyen az alvásunk.
Nem titkoltam eddig sem, hogy az érzelmeim velem is "fogócskát" játszottak régebben, amíg nem tudtam nagyon uralkodni felettük. És, valljuk be, hogy rendszerint ők voltak a győztesek, de ahogy az idő telt, úgy változtam én is, és a hozzáállásom is a stresszhez. Volt, hogy sokszor megfutamodtam előlük, letaglóztak, kikényszerítették belőlem, hogy megadjam magam. Ilyenkor csak egy cél lebegett előttem, az, hogy a másnapot megéljem, és könnyebb legyen a szívem végre. Volt, hogy sikerült is másnapra összeszednem magam, de nem ez volt a jellemző. Mindig is azt adtam magamból, amire akkor képes voltam, és később sem szépítettem a dolgokon, pedig volt, hogy szégyelltem egyik-másik érzelmi kitörésemet. Mindig nehéz érzelmekről beszélni, mindenki másképp éli meg azokat a saját életében.
Történt egyszer, hogy kimondottan jó passzban voltam és élveztem is a napomat. De az érzelmi világom az mindig gyenge lábakon állt és hamar felborult az egyensúly, és hamar elkapott a sírógörcs, amit ugye alig-alig tud az ember lánya ilyenkor leplezni.Nem volt más választásom, minthogy jól kisírtam magam, és aki körülöttem volt nem értett semmit az egészből. Az előbb még vidám és jókedvű voltam, most pedig engesztelni kell, hogy jobb kedvre derüljek. Ilyen helyzetekben sajnos hiába a józan ész, az érzelmek átveszik a vezető szerepet és ők diktálják a ritmust. Általában főleg karácsony tájékán történtek hasonló esetek, biztosan a nagy készülődés és az izgalom, a várakozás miatt lehetett. Még most is könnyen elsírom magam, de ez már más, mint a régi. Ahhoz, hogy bízni tudjanak bennem, érezniük kellett a többieknek, hogy nem hisztizek, valóban nagyobb a baj, mint elsőre gondolták. Ha voltál már ilyen helyzetben, akkor tudod miről beszélek.
Semminek sem lehet olyan hatalma feletted, hogy ne tudnád bármikor önmagadat adni. Az érzelmeink néha csúnya játékot űznek velünk, de kifoghatunk rajtuk, mert legbelül a szívünk tiszta és jóságos. Nem lehet ezeket az eseteket meg nem történtté tenni, de el lehet felejteni őket, igaz, hogy nem egyszerű, az biztos.
Azzal kezdtem a bejegyzést, hogy estére már olyan állapotban kellene lennünk, hogy nyugodtan hajthassuk le a fejünket a párnára. Nem szabad átvinni másnapra gondterhelt pillanatokat, pedig milyen sokszor megtesszük ezt. Légy olyan, aki mindig szán időt az érzelmek feldolgozására, mert az éjjeli pihentető alvásra szükség van. Amikor másnap kinyitod majd a szemed, áldani fogod magad, hogy egy kis időt erre szántál.
Hallgass meg egy dalt, s legyen az álmod szép! :)
Utolsó kommentek