Amikor este hazaérsz a munkából, vár a családod és kíváncsian lesik, vajon mi történt veled, milyen élmények értek, szeretnék, ha elmesélnéd. Nem is vagyunk néha a tudatában, hogy mennyi megbecsülnivaló kincs birtokában vagyunk. Csak mikor távol vagyunk, és újra hazaérkezünk, vesszük észre, hogy aggódtak miattunk, alig várták, hogy újra itthon legyünk.
Ha néha dühös vagy valamiért, vagy összeveszel épp a kedveseddel, akit pedig úgy imádsz, csendben gondolj arra, milyen sok jót tett már érted, milyen kedves szavakkal vár mindig haza, és egyből elmúlik a zsörtölődésed. Nem tudom miért vagyunk úgy megalkotva, hogy néha túlfeszül a húr, nem is tudjuk mit mondtunk az iménti pillanatban, lehet, hogy épp megbántottunk valakit, akit pedig nagyon-nagyon szeretünk. Meg kell becsülni azokat az értékeket, amik birtokában vagyunk, és ezek nemcsak anyagi dolgokra vonatkoznak, inkább gondoljunk azokra a személyekre, akik csak úgy minden elvárás nélkül mellettünk vannak már régóta, lesik minden gondolatunkat, meglepetésekkel várnak haza, és minden szívük vágya az, hogy mellettünk legyenek. Meg kell becsülnünk azokat a kincseinket, amiket mi is a szívünk rejtett zugában őrzünk, tudjuk, hogy az életünk velük együtt teljes.
Most, ilyen hőségben könnyen dühbe tudunk gurulni, nem is tudjuk mi bajunk van, és ilyenkor szokott az történni, hogy véletlenül olyan szavakat mondunk, amiket pedig nemigen szoktunk, és könnyen lehet vita, veszekedés belőle. Ha ilyen helyzetbe kerülnél mostanában, lassíts egy kicsit, állj meg, gondold végig, hogy megéri-e vitatkozni csak azért, mert hirtelen elkapott a hév? Bizony, ha végiggondolod még egyszer azt, ami történt, másképp látod már a szavaid súlyát, nem is úgy gondoltad, mint ahogy az elhangzott. A másik fél nem is érti hirtelen mi adott okot, hogy ilyen szituáció alakult ki, ezért állj meg, gondold végig ami történt, nézz a kedvesed szemébe, és tudj visszavonulót fújni magadnak. Lehet, hogy pillanatnyilag ezt nehéz megtenni, mégis be fogod látni később, hogy jól cselekedtél.
Annyi minden van a közelünkben, ami elkerüli a figyelmünket. Sok más dolog köti le a gondolatainkat, és nem vesszük észre azokat a nyilvánvaló tényeket sem, amik pedig ott hevernek mellettünk, csak észre kellene vennünk őket. Amikor boldog vagy, mindennek örülsz, amikor pedig néha megharagszol, nem is érted később, hogy hogyan is történhetett meg ez veled. Ha mindennap gondolsz arra, hogy mi mindenért mondhatsz köszönetet, mert csak úgy az öledbe pottyantak, nem is került fáradságba, akkor érezni fogod mindig, hogy megbecsüléssel, hálával tartozol te is mások felé. Nehezen kérünk bocsánatot, pedig ez lenne az első dolog, ha akaratlanul is megsértettünk valakit. Gondolkodj úgy, hogy az első gondolatod mindig az legyen, miért lehetsz hálás, mit köszönhetsz másoknak vagy éppen a véletlennek. Tedd jó szokásoddá ezt a gondolkodást, meglásd, nem is akarsz olyan könnyen dühbe gurulni majd.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek