Régebben, mikor még gyerekcipőben járt a gyógyulásom folyamata, sokszor megtorpantam. A megrázkódtatások után azt sem tudtam mit csináljak, így mindig bezárkóztam és visszavonultam a melegséget adó kis kuckómba. Vagyis én elfutottam akkor a kihívások elől.
Sokszor jut eszembe az őskori élet, ahogyan akkor az ősemberek éltek. Nekik nem volt más választásuk, ha fenevaddal találkoztak, vagy elfutottak előle vagy ha elég bátrak voltak, szembeszálltak és megvívták a maguk csatáját. A civilizáció sok minden jót hozott az életünkbe, de egyre kényelmesebbé tesz bennünket. Szinte meg sem kell mozdulnunk, ha valamit el szeretnénk érni. Épp a mozgáson van a hangsúly sokszor, hiszen erről sikerült leszoknunk. Nem tudom miért nem arrafelé halad a korunk, hogy jobban ki tudjuk használni az adottságainkat, inkább elkényeztet minket, mi pedig kihasználjuk a kellemeset. Az ősember még sokat futott is, hogy beszerezze a táplálékát, hiszen nem termett meg minden a közelében. Mi pedig alig-alig tudjuk rávenni magunkat a sportolásra, sajnos, és egyre többen vagyunk így.
Az is biztos, hogy ahogy idősödöm, úgy igénylem a kényelmes dolgokat az életemben. Könnyebb ha nem kézzel mosok, könnyebb ha busszal megyek fel a városba, könnyebb ha megveszem az árut a boltban, mintsem megtermeszteném, könnyebb a tévét bekapcsolni, mint mosogatni, könnyebb ülni, mint sportolni valamit, és még sok-sok könnyebb dolog van, amin változtatni kéne. De most benne vagyok egy csoportban, ahol épp ezeket a könnyebb dolgokat szeretném átvariálni az életemben. Nem lesz könnyű, mert az ember lánya nagyon hamar megszokja a kényelmeset, azt ami jobban tetszik, és kevésbé csinálja azt, amit pedig meg kellene csinálni.
Ha kihívás elé nézel, bátran vállad be magad, és kezeld úgy, mintha csak egy lenne a sok célod közül. Tedd a többi közé és úgy törődj vele, mint a többi megoldandó feladatoddal, hiszen ez épp az is, csak mi nevezzük el kihívásnak.
Most, hogy bölcsebb vagyok valamivel, mint a betegségem kezdetén, és sokat is tanultam ez idő alatt, jobban szembe tudok nézni nehezebbnek ígérkező kihívásokkal. Már nem futok el, csak esetleg elhalasztok egy-két dolgot későbbre, ha most nincs elég energiám hozzá. De amit kitűzök célul, az egy idő után szépen megvalósul.
Sokat gondolkodom, hogy 18 évesen, amikor kikerültem a nagybetűs életbe, miért hagytam fel az addigi jó szokásaimmal. Merthogy így történt. Már nem sportoltam, egyre-másra másképp kezdtem el étkezni is, és amit pszichológia órán tanultam két évig, azt mind a sutba dobtam. Most, hogy ezt belátom, a legelső dolgom most az, hogy visszaszerezzem ezeket a képességeimet és úgy éljek, hogy idősebben át tudjam venni a fiatalkori hasznos szokásaimat, persze kicsit hozzáigazítva a jelenlegi koromhoz. A lista elég hosszú, úgyhogy nem fogok unatkozni, ha valóra szeretném mindet váltani.
Hallgass meg egy dalt, és tarts velem ezután is. :)
Utolsó kommentek