Nagyon könnyen veszünk mindent evidens dolognak, nagyon természetesnek. Pedig ha jobban belegondolunk, amiket kapni szoktunk, azért néha mások elég sokat dolgoztak. Épp ezért szól ez a bejegyzés arról, hogy becsüljük meg mások segítségét felénk, és jó, ha viszonozni is tudjuk.
Olyan könnyen vesszük, hogy mások segítenek nekünk. Pedig nem szabad elvárni ezt, örülni kell, ha szeretnek minket és önzetlenül megtesznek nekünk valamit. A kis apró dolgokra azt hisszük, hogy azok mind járnak nekünk, és nem tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget. Az apró kis meglepetések széppé teszik a napjainkat, épp ezért különös figyelmet kellene szentelnünk nekik. Mondok egy példát, de ne vedd magadra, ez csupán szemléltetés. Például a párod szokott főzni otthon, mert szereti is a főzést és örömmel végzi. Ráadásul nem kéri, hogy mosogass el utána, mindezt elvégzi ő maga. Ha sokszor történik ilyesmi, lehet, hogy már olyan természetesnek vesszük, hogy még csak meg sem köszönjük. Pedig nem kis munka rejlik a főzés mögött, hiszen nemcsak saját örömünkre főzünk, hanem kedveskedni szeretnénk a szeretteinknek. Vagy például a párod olyan dolgokat végez el, ami a te feladatod lenne, így vagytok megszokva. Ha például a te feladatod általában a házimunka, és mégiscsak besegít a család többi tagja is, ezt meg kell becsülni, és örömmel kell fogadni. Ha taxival kellene menned, mert nagyon sietős dolgod van, és a kedvesed felajánlja, hogy elvisz kocsival ő, akkor tudnod kell, hogy lehet, hogy a drága idejéből szakít le tíz vagy húsz percet. Csinálhatna mást is, mert épp szabadnapos, de szívesen kisegít téged. Vagy például egész nap dolgozott, és még a munka után megteszi azt, hogy besegít neked, pedig már nagyon éhes, akkor köszönettel tartozol ezért. Nagyon sok ilyen apró momentum van, amit szinte észre sem veszünk, szinte természetesnek vesszük, hogy megtörténik. Amikor igazán bajba kerülsz és jó lenne, ha melletted állna valaki, akkor veszed észre, hogy mennyit érnek ezek a kis önfeláldozó segítségek. Köszönettel tartozunk mindenki felé, aki semmit sem vár azért, mert hirtelen kisegített minket a bajból. Legyünk ezért nagyon hálásak, és legelsősorban vegyük észre ezeket a segítségeket, és ha tudjuk viszonozzuk is őket.
Legyünk mindig nagyon figyelmesek egymás iránt. Vegyük észre hol kél el a segítség, hol örülnek annak, ha mi is odatesszük a mi részünket, és mi se várjunk semmit azért, mert valakinek épp tudunk segíteni. Az univerzum szerintem jegyzi ezeket az apró kis meglepetéseket és viszonozza nekünk más formában. Jó, ha mindig résen vagyunk és észre tudjuk venni mások figyelmes munkáját. Mondjunk érte köszönetet, és tegyük el az élményt a szívünk rejtett zugába. :)
Hallgass meg egy dalt, s légy önzetlen a segítségnyújtásban! :)
Utolsó kommentek