"az élet nem mindig habos torta..."

Régebben, mikor még gyerekcipőben járt a gyógyulásom folyamata, sokszor megtorpantam. A megrázkódtatások után azt sem tudtam mit csináljak, így mindig bezárkóztam és visszavonultam a melegséget adó kis kuckómba. Vagyis én elfutottam akkor a kihívások elől. 

...persze csak ha nem figyelünk eléggé a környező világunkra. Virágos csendéletet választottam ma képnek, kicsit lazuljunk el, hiszen hétvége van.

Amikor törődünk valamivel, valakikkel, sokszor tesszük magunkat az utolsó helyre, vagy teljesen meg is feledkezünk önmagunkról. Nem jó ez így, mert nem lesz jó vége. Van, amikor igenis a legelső te magad kell, hogy légy, mert csak ha ápolod a lelked, akkor tudsz másokkal is foglalkozni.

Feltetted már magadnak ezt a kérdést? Kíváncsi vagy a válaszra? Mert ha igen, akkor mielőbb kérdezd ki magadat jó alaposan. Olyan sok mindent szeretünk! Szeretünk élni, szeretjük a reggeli kávénkat meginni úgy, ahogy az nekünk ízlik. Szeretjük, ha szeretnek minket és mi is szerethetünk.

Valamiről biztosan le kell mondanunk amikor százszázalékosan tervezzük meg a napjainkat. Hogy mi ez a valami, vagy mik ezek a dolgok, amikről muszáj lemondanunk, azt mindig te döntöd el. Te vagy jogosult arra, hogy ebben döntsél, persze csak ha te magad tervezed a napjaidat.