Sokszor adódik olyan helyzet, mikor megneheztelünk valamiért, a szívünkre veszünk mindent. Nehezen felejtünk, nehezen tudunk megbocsájtani, így a szívünk egyre jobban terhelődik, sok negatív érzés alakul ki bennünk. Pedig nagyon is jó lenne, ha csak úgy el tudnánk feledni a gondjainkat, egy szempillantás alatt.
Sokszor nem is vagyunk tudatában, hogy miért is nehezteltünk meg. Van, amikor nem kell sok ahhoz, hogy durcásabbak legyünk. Nem volt jó napunk, és még amikor hazaértünk, akkor is megmarad a rossz hangulatunk. Olyan nagyon vágyunk rá, hogy boldognak érezzük magunkat! Lehet, hogy ezért szúrjuk el időnként a pillanatok varázsát. Amikor régebben, túlnyomóan depressziós voltam, nem is tudtam mást észrevenni a környezetemben, csak a rosszat. Mindennek csak a rossz oldalát láttam meg, nem is jutott eszembe, hogy másképp is lehetne gondolkodni. Így folyamatosan és eléggé csalóka módon kezdett az arcom is úgy változni, ahogy érzek. Kezdtek kialakulni olyan lefelé görbülő ráncocskák a szám körül, amik később is megmaradtak, pont úgy festettem, mint aki mindjárt elsírja magát. Nem is tűnt fel elsőre, később vettem észre ezt, de akkor már nem sokat tudtam tenni ellene, mert sok-sok év negatív érzelmei bújtak meg ezek mögött a ráncocskák mögött. Nagyon nehezen oldódtam fel, mindig azt éreztem, hogy nem vagyok stabil ember, nem tudok örülni semminek. Később enyhültek ezek a rossz érzések, de a mai napig is megvannak a nyomai, hiszen teljesen át tudja formálni a neheztelés, a harag, a sérelmes érzés az arcunkat. Úgyhogy jó, ha mielőtt meg akarunk sértődni valamiért, vagy ilyen a természetünk, jó, ha vigyázunk erre. Még a kozmetika sem tudja eltüntetni azokat a kialakult ráncokat a szánk körül, vagy a szemünk körül.
Ha alapvetően mosolygós is a természeted, előfordulhat, hogy nagyon megbántódsz és nehéz kiverni a fejedből a neheztelő gondolatokat. Lehet, hogy úgy teszünk, mintha nem haragudnánk semmiért, de előfordul, hogy később is sokszor eszünkbe jutnak a bántó szavak, amiket hallottunk, mindig vissza-visszagondolunk rájuk. És ilyenkor újra átéljük azt a helyzetet, és feltörnek a régi érzelmek, felszakadnak a régi sebek, és újra csak ráncocskák kezdenek keletkezni a szánk körül, vagy a szemünk körül. Én sem tudtam tenni semmit egy jó darabig ez ellen. Később tudtam csak megnyugodni, amikor ráeszméltem, hogy milyen nagy terhet is cipelek a szívemben. Nagyon sokan vagyunk, akik nehezen tudnak békét kötni a sorsukkal, akik nehezen tudják csak feldolgozni a sérelmeiket.
Amikor most a tükörbe nézek, látom magamon, hogy mit okoztak a régi rossz érzelmeim, látom, hogy akkor kellett volna józanabbul gondolkodnom, és minden rosszat el kellett volna tudni ereszteni a széllel. Ma már másképp gondolkodom sok mindenről, jó lecke volt ez nekem, megtanultam a saját magam kárán, hogy egy perc, nem sok, annyit sem éri meg mérgelődni, haragosdit játszani. A természetünkön nagyon nehéz változtatni, de ha nem vagyunk elégedettek vele, mindenképpen próbálkozni kell megváltozni, hiszen nemcsak egy napunk megy így tönkre, hanem lehet, hogy az egész életünk.
Hallgass meg egy dalt, s ne légy morcos sohasem. :)
Utolsó kommentek