Fiatalabb koromban szerettem nagyon táncolni. Most is rávenném magam, de már nem áll olyan jól, mint régen, mert a túlsúly elront mindent. Visszagondolok sokszor a vidám, életteli életemre, amikor is olyan önfeledten adtam át magam a zenének, a dalok ritmusának.
Ha igazán élvezni szeretnénk azt, amit csinálunk, amiben benne vagyunk, nem úszhatjuk meg kellő lelkesedés nélkül, az biztos. Ha nem érdekel az, amit végzünk, ami a feladatunk is, kínszenvedés lesz minden perc, amit végig kell élnünk. Amikor reggel felébredünk és megkezdjük a napi ritmusunkat, minden azon áll vagy bukik, hogy mennyire vagyunk lelkesek éppen. Ha néha rosszabb kedvvel is ébredünk fel, még nincs semmi sem veszve, hiszen rátalálhatunk a jókedvünkre, akárhová is bújt el.
Bármilyen munkát végzel napközben, látszik rajtad, hogy élvezed-e vagy sem. Látszik, hogy elegendő energiát tudsz beleadni a munkádba, látszik, hogy érdekel az, amivel foglalkozol, és meglátszik a végeredményen is, hogy tudtál-e elegendő időt is szánni a feladatodra. Én mindig a sportolókra szoktam gondolni, ha elő szeretném varázsolni valahonnan a bennem szunnyadó lelkesedésemet. Bennük biztosan jelen van szinte minden pillanatban az a csodás erő, ami a mindennapi edzésekhez kell, hogy szép eredményt érjenek el a versenyeken. Nem tudom, hogyan csinálják, de mindig van bennük egy kis plusz erő, egy kis plusz energia is, ami végigkíséri az egész életüket. Lehet, van akivel ez a képesség vele született, de lehet, van, aki tanulta, időt áldozott arra, hogy bármilyen helyzetben győztesen tudjon szerepelni.
Amikor én táncoltam, szinte megfeledkeztem mindenről magam körül, élveztem a zene ritmusát, és szerettem élni, mert volt bennem életerő, teli voltam energiával, és szabadon éltem, mint a madár. Ha kötöttségeink vannak, ha úgy érezzük, hogy nem érdemlünk meg egyetlenegy szabadnapot sem, az életünk közelíteni fog egy sivár életvitelhez, és nem fogunk tudni örülni semminek. Lelkesedést kell tudnunk szerezni bárhonnan, bármiből, és bármilyen áron, mert magunknak teszünk jót vele. Nem lehet úgy elindulni például egy jónak ígérkező koncertre, hogy kétségek vannak bennünk afelől, hogy jól fogjuk-e érezni magunkat. A zenekar, aki a színpadon énekel, szintén kellőképpen lelkes, beleérzi magát a szövegbe, a dal ritmusába, és átadja magát egy olyan érzésnek, ami máshol nem is tudna kialakulni, csak a színpadon, a koncerten. Ezért tudnak együtt énekelni a résztvevők az előadókkal. Közös a hullámhossz, megvan a ritmusérzék, és élvezik azt, ami most történik velük, egyszóval lelkesek ők is, mint mindenki, aki beleadja az érzelmeit egy napjába. :)
Szép hétvégét kívánok neked, és gyorsan küldök is egy jó kis dalt hozzá! :)
Utolsó kommentek