Biztosan volt már úgy az életedben, hogy azt érezted, most minden tökéletes, minden passzol, bárcsak mindig minden ilyen jól sikerülne, mint most. Mi mindent megtennénk, hogy ne vesszen el ennek a pillanatnak a varázsa! De egyszer csak fordul a kocka, minden a köd homályába vész, és azt hisszük, hogy csak álmodtuk az egészet.
Amikor minden összejön, amikor pont ott vagy, ahol azok a csuda dolgok teremnek, amikor meg szeretnéd állítani az idő kerekét, amikor olyan csodás dolgok történnek, hogy élvezet átélni őket, olyankor történik hirtelen valami, ami ezt az egész folyamatot megszakítja. És akkor hirtelen boldogtalanok leszünk, elkeseredünk, mert nem értjük, mi végre is alakult így ez a napunk. Sokszor élünk át hasonló helyzeteket, és egyre igyekszünk, hogy a boldogságos pillanatokat meghosszabbítsuk, minél tovább élvezhessük a tökéletes élményeket.
Vajon mi szakítja meg ezeket a káprázatos pillanatainkat? Valami hirtelen bevillan az agyunkba, és hipp-hopp, eltereli a figyelmünket másfelé. Eszünkbe jut egy régi emlék, vagy a szemünk elé kerül hirtelen valami, ami más irányba tereli a gondolatainkat, és ezzel együtt az érzelmeink is megváltoznak. Már nem érezzük azt a csodás varázst, amit eddig éreztünk, mert felbukkan egy jel, egy viselkedésminta, ami megragadja a figyelmünket. Erre kezdünk már fókuszálni, egyre inkább erre gondolunk, és kis idő múlva már ki sem tudjuk verni a fejünkből az ártó gondolatunkat. Ha engedünk ezeknek a jeleknek, ha nem csípjük fülön őket, hamar megmérgezhetik akár a kapcsolatainkat is. Úgyhogy résen kell lennünk, ha egyszercsak valami nyugtalanítót tapasztalunk.
Sok gondolat cikázik olykor-olykor a fejünkben. Nem könnyű rendet teremteni közöttük. Kis odafigyeléssel azonban szét tudjuk választani az örömteli és a rosszkedvet okozó gondolatokat. Ha azt érzed, hogy most ebben a pillanatban meg kell tenned valamit, mert a belső megérzésed ezt súgja, akkor láss neki, kezdjél bele, és hamarosan megtapasztalod ennek a pozitív vonzatát. Ezek az első belső megérzések általában nem tévednek, mindig a jó irányba terelnek bennünket, és ilyenkor érezzük azokat a tökéletes pillanatokat, amikor minden elsőre sikerül, és sok vidámságot hoznak az életünkbe. Ezek a belső megérzések irányíthatóak, ha kellően odafigyelünk rájuk, és mindjárt az első percben magunkhoz tudjuk ölelni őket. Bizony, dédelgetni, szeretgetni kell a megérzéseinket, nagyon erősen figyelni kell rájuk, hogy a csalóka rossz gondolatok ne homályosítsák el őket. Biztosan volt már olyan gondolatod, hogy már épp meg akartad fogalmazni magadnak, de hirtelen elillant, nem jutott az eszedbe mi is volt az. Hiába erőlködtél, nem jött többé elő. Később, amikor már nem koncentráltál rá annyira, újra eszedbe jut, és meg tudod már fogalmazni, át tudod élni a varázst, és le is tudod írni magadnak, hogy mit éreztél, min mentél keresztül. Így vagyok sokszor én is az írással. Már a fejemben van a gondolat, amit írni szeretnék, de hirtelen husss!!!..., elszállt, és akárhogyan is próbálom visszahozni magamnak, nem sikerül. De amikor nem vagyok görcsös, újra előkerül a szép gondolat, és már meg tudom fogalmazni amit írni szeretnék neked.
Szerencsére sokszor érezzük azt, hogy most minden tökéletes, most minden passzol, és örülünk, hogy így történik minden, ahogy épp most szeretnénk. Érdekes jelenség ez, hiszen a kedvünket bármikor elveheti valami, ha engedjük ezt. De meg is tarthatjuk az örömteli pillanatokat magunknak, ha eléggé figyelmesek vagyunk, és gyakorlottak a megérzéseink megfigyelésében. :)
Hallgass meg egy dalt, s álmodj szépeket! :)
Utolsó kommentek