Húú, de sokszor mondom mostanában a fenti mondatot! Történt ugyanis, hogy nem is olyan régen kaptam egy okostelefont, hogy haladjak a korral. De az én betegségem bezár néha egy zártabb világba.
Gondoltam, hogy - no nem baj, úgyis csak telefonálásra fogom használni, az nem lehet olyan túl bonyolult ezen az eszközön sem. Hozzá kell tenni, hogy nagyon nehezen tanulok, sajátítok el valamit. De az élet ugye halad a teljes valóságában, és egyre újabb furfangok jelentek meg a telefonon, meg, hogy normálisan tudjam használni, csak el kellett sajátítani ezt-azt. De álmomban sem gondoltam, hogy én le fogok tudni magamtól tölteni képeket, és videókat fogok tudni átküldeni másoknak. A technika nem áll meg sohasem. Már lehet, mire ezeket a sorokat írom, újabb csoda jelenik meg a piacon, akár mobiltelefon formájában, akár máshogy. Mindig kitalálnak valamit, amit meg kell tanulnom.
Szóval a jelszó mindenkinek csakis ez lehet, hogy - "Nem boszorkányság! Technika. :)" Főleg azoknak szól a biztató mondat, akik leragadtak a technika fejlődésében, pont olyanoknak, ill. pont nekem való ez a kijelentés. És ugye én még mindig csak a töredékét tudtam megtanulni az okostelefonom használatának. Mindig lesz olyan, amivel ha találkozunk, az újdonság erejével hat majd ránk. Tudnunk kell improvizálni, leleményesnek kell lenni, és mindig ötletelni kell, hogy fejlődni tudjunk a korral. Ez így van. Aki lemarad, kimarad (minden jóból).
Fiatal koromban mindig szerettem a technika órákat, a matekot, fizikát, de az akkori tudásomat sajnos keresztülhúzta a kialakult betegségem. Biztosan nem lepődnék meg az akkori eszemmel hogyan is használjak profi szinten egy okostelefont, vagy bármi mást. De ez már elmúlt, a köd homályába vész, viszont az agy úgy tud alkalmazkodni különféle kihívásokhoz, hogy nem is gondolnánk. Szerencsére! :) Ezért nem ijedek meg legközelebb, ha valamilyen furfangos új technikai csodába botlok bele. :)
Hallgass meg egy dalt, s hidd el, a boszik csak a mesében vannak! Vagy mégsem? :)
Utolsó kommentek