Álmodozni jó dolog. :) Amikor megvalósulnak az álmaink, az még jobb dolog. Sőt! Erre törekszünk minden porcikánkkal, hogy megvalósuljanak a régen dédelgetett álmaink. Egyes-egyedül a félelem az, ami béklyót köthet a kezedre, és nem engedi, hogy mindez megtörténjen.
Ha félsz, lebénulsz hirtelen. Azt sem tudod mit érzel, de az biztos, hogy valami nem jó, valami nem stimmel a gépezetedben, valami csúnyán azt akarja, hogy ne neked legyen igazad. Nem engedi, hogy azt tedd, amit szeretnél, inkább visszahúz, le a mélybe, oda, ahonnan nehéz kikecmeregni. Akaratunkon kívül is félhetünk, hiszen vannak olyan emlékeink, amikre ha csak rágondolunk, máris görcsbe rándul a gyomrunk. Ez ellen nem sokat tudunk tenni. Egy olyan emléked, ami akár több tíz éve kísért, nem hagy nyugodni, megzavarja az egyébként nyugodt lelkiállapotodat, és átveszi az irányítást az életed felett. Izgatott leszel hirtelen, amikor csak felelevenedik a kép a fejedben, a lelki szemeid előtt. Ha már izgatott vagy, nem tudsz úgy viselkedni, mint megszoktad, és olyan dolgokat csinálsz, amit nem kéne, olyan feszült állapotba kerülsz, ami meggátolja, hogy terveket szőjél, ötleteljél és cselekedjél. Csinálsz valamit, de nem azt, amit akkor kéne, amikor az álmaid megvalósításán dolgozol.
A félelem nagy úr tud lenni. Ezt saját tapasztalatból tudom. Sok megálmodott tervem dőlt dugába amiatt, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdtem félni valamitől. Vagy újra belekezdtem egy-egy balul elsült álmom megvalósításába, vagy hagytam mindent a csudába, és vesztesként kullogtam a kis kuckómba erőt gyűjteni. Még most sem tudom pontosan, mit tegyek, ha elkap a félelem és megköti a kezem, a gondolataimat. Egyszerűen képtelen vagyok ilyenkor higgadtan viselkedni, az izgatottság átveszi az uralmat és teljesen kicseréli a fizimiskámat. Olyat teszek vagy olyat mondok, amit egyéb helyzetekben egyáltalán nem szoktam. És van, amikor nagyon hosszú idő kell ahhoz, hogy visszanyerjem a régi formámat. Ha te is hasonló cipőben jársz időnként, mint én, azt tanácsolom, próbáld lazán elengedni a félelmedet, ahelyett, hogy harcba szállnál vele, mert vannak helyzetek, amikor ezt kell tennünk. Szépen keresztül kell nézni a félelmen, otthagyni a sarkon, ahol épp belebotlottunk, átengedni másnak, aki jobban boldogul vele, mint mi. Aki képes szembeszállni vele, hát, minden elismerésem az övé, nekem ritkán sikerül.
Ha félelem van benned, nem tudod megvalósítani az álmaidat. Gondolj csak bele, mit nem adnál, hogy elűzd a félelmedet messze tájra. Olyan vidékre, ahonnan vissza sem talál már ezután hozzád. Senki sem szeret félni. Főleg nem olyan dolgoktól, érzésektől, gondolatoktól, amik szinte minden pillanatban előfordulhatnak az életünkben. Bármit megadnánk, csakhogy nyugodtak tudjunk maradni feszült helyzetekben, hiszen tudjuk, hogy a nyugalmunk, a boldogságunk a tét. A járható út szerintem csakis az lehet, hogy kellő jártasságot szerzünk a félelmeink legyőzéséhez. Vannak technikák, amik segíthetnek ebben. Én mindig a meditációra esküszöm ilyenkor, mert ezt gyakorlom, ebben van némi gyakorlatom, ez megy a legjobban nekem. Mindenki saját maga kénytelen rájönni, hogy számára mi is lehet az üdvözítő út. De mindenképpen próbálkozni kell, mert nem szabad hagyni, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk.
Hallgass meg egy dalt, és engedd el magad, add át a gondolataidat a zenének. :)
Utolsó kommentek